előző nap
következő nap

„...mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét...” Lk 4,31–44

31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; 32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. 33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: 34 Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! 35 Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. 36 Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?! 37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken. 38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta. 39 Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik. 40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. 41 Sok emberből ördögök is kimentek, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. 42 Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem. 44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

„...mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét..." (40). Jézus nem egy-egy betegség specialistája, hanem az egész emberi élet, a test és a lélek mindenféle bajának orvosa. Gyógyító jelenlétében megszabadultak a betegek, és felszabadultak terhük alól, akik betegeiket egészen odáig nagy áldozatokkal hordozták. Urunk, folytasd ma is életeket gyógyító munkádat, fogadj mindenkit, aki hozzád fordul!

RÉ 151 MRÉ 165

„Ezek voltak Káléb fiai…” (1Krónikák 2) 1Krónikák 2

(50) „Ezek voltak Káléb fiai…” (1Krónikák 2)* – A szentíró Jákób helyett az Izrael nevet használja (1-2). – Izrael leszármazottai közül Júda törzse, történelmi súlya alapján, valamint Dávidra tekintettel, ebben a felsorolásban az első helyre került (3-17). A rá vonatkozó anyag terjedelmes, egészen a 4,13-ig tart. – A törzsön belül kiemelkedik Káléb jelentősége (18-55). A kálébiak eredetileg idegen népek voltak, de az idők folyamán beolvadtak Júda törzsébe és szervesen egybeforrtak azzal (Józsué 14,6). Káléb a tizenkét férfi egyike, akiket Mózes az ígéret földjének megtekintésére küldött el (4Mózes 13,1). A küldetésből visszatérve csak Józsué és Káléb bátorították a népet a sikeres honfoglalás reményével. Ezért Isten közülük csak őt és Józsuét engedte be az ígéret földjére, ahol Káléb nemzetsége Hebrónt és vidékét kapta örökségül. – A krónikás Isten ígéreteinek beteljesedésére koncentrál, arra a valakire, akit Isten megígért ennek a világnak, a Júda törzséből, a Dávid házából származó örökkévaló királyt. Őbenne zsidók és nem zsidók, Júdák és Kálébek üdvösséget és maradandó megoldást nyernek. Szívünkben ezzel az üzenettel olvassuk a száraznak tűnő nevek felsorolását.

___

* Az 1–9. fejezetek kevés elbeszélő szövegtől eltekintve nemzetségtáblázatokat, lajstromokat, földrajzi feljegyzéseket foglalnak magukba. Itt inkább a mögöttük levő írói szándékot és célt fontos megközelíteni és megragadni. A nemzetségtáblázatok magyarázata során nem lehet célja a magyarázatunknak az, hogy lajstromok magyarázata címén részletes történeti ismertetést adjunk. A főleg nemzetségtáblázatokat tartalmazó 1–9. fejezet elsősorban Izráel 12 törzsének múltjára tekint vissza. Ezt a múltat az utókor nemzedéke előtt jól ismert családfák képviselték s a múlttal és egymással való összetartozás kiábrázolásává váltak. Nem találunk bennük utalást a kivonulásra, az ősatyák történetére, a honfoglalásra, hanem csak a 12 törzs s főleg Júda és Dávid leszármazására. Az író röviden összefoglalja az első embertől Izráel 12 törzsének kialakulásáig terjedő történetet. A 2,3-tól kezdődőleg egészen a 8,40-ig már Izráel törzseiről beszél. Izráel fiainak anyjuk rendje szerint való felsorolása után először Júda utódait sorolja fel (2,3–4,23), mivel szerinte Benjáminnal és Lévivel együtt Júda képviseli az igazi Izráelt.