„Az én anyám és az én testvéreim azok...” Lk 8,16–25
„Az én anyám és az én testvéreim azok..." (21). Igazi rokonság nem képzelhető el rendszeres kapcsolattartás nélkül. Valódi bizalmi kapcsolatot feltételez az ige befogadása és megtartása. Az Atya és a Fiú kapcsolatát alapvetően meghatározza az egymásra figyelés és a tettekben megmutatkozó szeretet. Hasonlóképpen a mi Krisztussal való „rokoni" kapcsolatunk sem lehet igazi figyelés és cselekedetek nélkül.
RÉ 300 MRÉ 388
„Tied vagyunk Dávid…” (1Krónikák 12,1-23) 1Krónikák 12,1-23
(19) „Tied vagyunk Dávid…” (1Krónikák 12,1-23)* A krónikás jól szemlélteti előadásával azt a meggyőződését, hogy szükség van a személyes kiválóságra, az egyéni erőre, az oroszlán bátorságára, a gazella gyorsaságára, de éppúgy szükség van a közösségre és egységre is. A hős, a kiváló ember nem önálló személy, hanem eszköz az Úr akaratának véghezvitelében. Viszont ha ilyen, méltó arra, hogy neve fennmaradjon. Az egyik ilyen vitézt megragadta Isten Lelke. Amászaj a harmincak vezére volt, fegyverforgató ember, aki a Lélek ereje által jelentette ki, már Dávid üldöztetése idején, annak kiválasztását. A „békesség” itt az élet teljességét fejezi ki. Ez a békesség az Úr áldásának jele, amelyben mindenki részesül, aki az Úrra bízta magát, és láthatóan is felvállalta az Úr gyülekezetét. Dávid az Úr küldötte, az Úr áldását vette, és az is részesül ebben az áldásban, aki hozzá csatlakozik. Jézus Krisztusban így hangzik Amászaj hitvallása: Tied vagyunk, Urunk Jézus Krisztus; veled tartunk, hiszen Te velünk vagy; békesség a Te ajándékod, az élet teljessége, mert megsegített, feltámasztott Téged az Úr!
____
* Hitvallás is lehet az, hogy adott helyzetben hova állunk, kit támogatunk. Isten népének, benne az egyes törzseknek el kellett dönteni, hogy egy nehéz, zavaros helyzetben akarnak-e tisztulást, kérik-e az Úr segítségét ebben, és meglátják-e Isten küldöttét, döntenek-e mellette?
– 1. Dávid híveit sorolja fel a mai Ige, azokat, akik már ciklági bujdosása idején segítségére voltak. Ezek ekkor nagy áldozatokat is vállaltak. Voltak köztük távoli harcra kiképzett benjaminiták (1–8), közelharcban gyakorlott gáditák (9–16), jöttek Benjámin, Júda (17–19), Manassé törzséből (20–23), egész Izráelből. A krónikás szemlélete szerint tehát Izráel minden törzse adott hősöket a dávidi királyság megalapozásához. Ezt akarják kifejezni a nagy, kerekített számok is.
– 2. A krónikás jól szemlélteti előadásával azt a meggyőződését, hogy szükség van a személyes kiválóságra, az egyéni erőre, az oroszlán bátorságára, a gazella gyorsaságára, de éppúgy szükség van a közösségre és egységre is. A hős, a kiváló ember nem önálló személy, hanem eszköz az Úr akaratának véghezvitelében. Viszont ha ilyen, méltó arra, hogy neve fennmaradjon.
– 3. Az egyik ilyen vitézt megragadta Isten Lelke. Amászaj a harmincak vezére volt, fegyverforgató ember, aki a Lélek ereje által jelentette ki, már Dávid üldöztetése idején, annak kiválasztását. A „békesség” itt az élet teljességét fejezi ki. Ez a békesség az Úr áldásának jele, amelyben mindenki részesül, aki az Úrra bízta magát, és láthatóan is felvállalta az Úr gyülekezetét. Dávid az Úr küldötte, az Úr áldását vette, és az is részesül ebben az áldásban, aki hozzá csatlakozik.
– 4. Jézus Krisztusban így hangzik Amászaj hitvallása: Tied vagyunk, Urunk Jézus Krisztus; veled tartunk, hiszen Te velünk vagy; békesség a Te ajándékod, az élet teljessége, mert megsegített, feltámasztott Téged az Úr!