előző nap
következő nap

„Ki érintett engem?” Lk 8,40–56

40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. 41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van.Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta Jézust. 43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, * 44 odament, hátulról megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérzése. 45 Jézus ezt kérdezte: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter ezt mondta: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted! 46 De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. 47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel! 49 Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Meghalt a leányod, ne fáraszd tovább a Mestert! 50 Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. 51 Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot meg a kislány apját és anyját. 52 Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, de Jézus így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! 53 De kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! 55 Ekkor visszatért belé a lelke, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 A leány szülei elcsodálkoztak, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.

„Ki érintett engem?" (45). Jézust egyik gyógyító, életre keltő útján kíváncsian tolongó sokaság lökdösi, szorongatja. Ekkor egy beteg asszony – évtizedes gyógyulási vágyának kudarca alatt roskadozva, de – alázatos reménységgel megérintette Krisztus ruháját, és meggyógyult. Sokféleképpen lehet Jézushoz közeledni: látványos felszínességgel, tolongással, vagy alázatos érintéssel. Ez utóbbi azt a betegséget is meggyógyítja, amellyel szemben nincs hatása sem tudománynak, sem vagyonnak.

RÉ 348 MRÉ 238

„…hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.” (1Krónikák 13) 1Krónikák 13

(3) „…hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.” (1Krónikák 13)* Dávid első és legfontosabb vezetői tevékenysége az volt, hogy az Isten jelenlétét kifejező szövetségládát Jeruzsálembe hozatta. – 1. Ezzel Dávid kifejezte azt, hogy a legfontosabb egy nép és egy közösség életében, benne az egyes ember életében is, az Isten jelenléte és áldása. Minden ezzel kezdődik. Amennyiben az Úr jóváhagyása nincs ott életünkön, mi magunk hiába erőlködünk. (Zsoltárok 127,1). – 2. Dávid első vezetői tevékenysége kifejezte, hogy ő maga milyen vezető szeretne lenni; olyan, aki minden döntését az Isten színe előtt hozza meg. Dávid későbbi bukásából kiderül, hogy saját elhatározásunk még ezzel kapcsolatban sem elég, megvalósításához felülről való erő kell, mindenekelőtt pedig az a kegyelmi állapot, amelyben Dávid élt és szolgált, mint az Úrnak kedves ember. – 3. Tanulságos olvasni Dávid döntésének indoklását, miszerint Saul idejében nem törődtek Isten szent ládájával, vagyis Isten jelenlétének, áldásának fontosságával. Éppen ez vezetett Saul bukásához. Intő jel ez a mi nyugati világunk számára is.

___

* Dávid első és legfontosabb vezetői tevékenysége az volt, hogy az Isten jelenlétét kifejező szövetségládát Jeruzsálembe hozatta.

– 1. Ezzel kifejezte azt, hogy a legfontosabb egy nép és egy közösség, benne az egyes ember életében is, az Isten jelenléte és áldása. Minden ezzel kezdődik. Amennyiben az Úr jóváhagyása nincs ott életünkön, mi magunk hiába erőlködünk. (Zsoltárok 127,1).

– 2. Dávid első vezetői tevékenysége kifejezte, hogy ő maga milyen vezető szeretne lenni; olyan, aki minden döntését az Isten színe előtt hozza meg. Dávid későbbi bukásából kiderül, hogy saját elhatározásunk még ezzel kapcsolatban sem elég, megvalósításához felülről való erő kell, mindenekelőtt pedig az a kegyelmi állapot, amelyben Dávid élt és szolgált, mint az Úrnak kedves ember.

– 3. Tanulságos olvasni Dávid döntésének indoklását, miszerint Saul idejében nem törődtek Isten szent ládájával, vagyis Isten jelenlétének, áldásának fontosságával. Éppen ez vezetett Saul bukásához. Ugyanakkor intő jel a mi nyugati világunk számára.

–  4. A szent láda, mint tárgy, fejezte ki az Isten jelenlétét, de soha nem a tárgyat magát tisztelték, hanem azt az egyetlen „Valakit”, az Urat, aki megelevenít és elvet, ahogy a mai igeszakaszból is látjuk. Óvatosan megfogalmazhatjuk tehát azt, hogy egy szent tárgy segíthet bennünket Isten közelségének megélésében, de csak akkor, ha még a kísértés árnyéka sem merül fel, hogy az élettelen tárgyat részesítsük tiszteletben, hanem csakis az élő Istent. Mivel ez a kísértés mindig közel van az ember szívéhez, ezért legyünk ezen a területen óvatosak, és Isten közelségét Igéje és Lelke által tapasztaljuk meg.

–  5. Dávid nagy örömmel, ének és erőteljes tánc kíséretében vezette a szent láda útját. Közben megbotlottak az ökrök, amikor a ládát szállították, és valaki féltő szeretettel, de mégis készületlenül hozzáért a ládához és meghalt. Nehéz üzenet ez, de mégis vegyük komolyan, hogy Isten közelébe a bűnös ember elsősorban szent félelemmel, éppen ezért csak felkészülten merészkedhet, nem pedig ömlengő emberi felszabadultsággal. Egy letisztult öröm legfeljebb az Isten színe elől való távozás ajándéka lehet. A haláleset magát Dávidot is félelemmel töltötte el, és ez a félelem figyelmeztette őt arra, hogy minden dolgát tisztán, rendben, szentül végezze el. Nem is merte egy ideig a ládát tervezett helyére vinni.