előző nap
következő nap

„Jézus örömmel fogadta őket” Lk 9,1–17

1 Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. 2 Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak. 3 Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, második ruhátok se legyen! 4 Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnan induljatok tovább! 5 Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük. 6 Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt. 7 Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és nem tudta, mit gondoljon, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, 8 némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. 9 Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom? És látni akarta őt. 10 Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. 11 De amikor a sokaság ezt megtudta, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük. 12 Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk. 13 Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. 14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! 15 Így tettek, és leültették valamennyit. 16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. 17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.

„Jézus örömmel fogadta őket" (11). A küldetést járt tanítványok lelkesen számolnak be Jézusnak tapasztalataikról, ő pedig meghitt közösségben kívánta feldolgozni élményeiket. De az emberek, akik hallottak Jézusról, immár látni is akarják őt, és utánamennek. Vajon a mi bizonyságtételünk miatt hányan akarnak vele személyes élményt átélni? Az ilyeneknek örül a Mester, meggyógyítja és meg is vendégeli őket gazdagon.

RÉ 501 MRÉ 411

„És megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette a királyságát…” (1Krónikák 14) 1Krónikák 14

(2) „És megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette a királyságát…” (1Krónikák 14)* Dávid király egyben az ókori keleti királyok egyike (1-5). – 1. Egyrészt „diplomáciai” kapcsolatokat tart a szomszédos baráti királyokkal. Dávid megértette, hogy ezekkel a barátokkal, az Úr azt üzeni neki, hogy megerősítette, fölemelte királyságát; - de nem saját hiúságának legyezgetésére, hanem Isten embert-szerető ügyének szolgálatára (1-2). – 2. Másrészt Dávidnak, mint kora királyának, több feleségétől születtek gyermekei, hiszen a korabeli király tisztét és méltóságát emelte a feleségek és a gyermekek száma. Isten mindig az adott kor körülményei között jelenti ki magát, hogy aztán Igéjével formálja az adott kort. Tehát ne botránkozzunk meg az olvasottakon, hiszen Dávid leszármazottai között ott van a várva várt Megváltó (4); ugyanakkor felmentést se érezzünk ezek alapján arra, hogy parázna hajlamainkat kiéljük. – 3. Harmadrészt, Dávid király felveszi a küzdelmet ellenségeivel szemben (8-17). A filiszteusok csak Dávid hatalmának emelkedését látják, mert fogalmuk sincs Dávid isteni elhívásáról. Ezért meg akarják állítani Dávid királyt, aki azonban kétszer is győzelmet arat felettük, az Úrban!

___

* Dávid király egyben az ókori keleti királyok egyike. Így olvassuk a mai igeszakasz első verseit (1-5).

– 1. Egyrészt „diplomáciai” kapcsolatokat tart a szomszédos baráti királyokkal, akiket Isten küld segítségére, akik támogatják, és láthatóan is segítik. Mindig az Isten küldi az ilyen lelki és konkrét támogatókat. Dávid is megértette, hogy ezekkel a barátokkal, mint jelekkel, az Úr azt üzeni neki, hogy megerősítette, fölemelte királyságát; - de azt is megértette, hogy ezt nem azért tette vele az Úr, hogy saját hiúságát legyezgesse, hanem, hogy Isten népének javára legyen (1-2).

– 2. Másrészt Dávidnak, mint kora királyának, több feleségétől születtek gyermekei, hiszen a korabeli király tisztét és méltóságát emelte a feleségek és a gyermekek száma. A teljes Írás alapján határozottan állítjuk, hogy Isten eredeti gondolata nem a többnejűség, legfeljebb a gyarló ember gondolata ez. Isten azt akarja, hogy féltő szeretettel egy valakit felelősen felvállaljunk, mert a sokféle kapcsolatban szétesik az életünk. Ugyanakkor Isten mindig az adott kor körülményei között jelenti ki magát, hogy aztán Igéjével formálja az adott kort. Tehát ne botránkozzunk meg az olvasottakon, a kényes részleteken se, hiszen Dávid leszármazottai között ott van a várva várt Megváltó (4); ugyanakkor felmentést se érezzünk ezek alapján arra, hogy parázna hajlamainkat kiéljük.

– 3. Harmadrészt, Dávid király felveszi a küzdelmet ellenségeivel szemben (8-17). A filiszteusok csak Dávid hatalmának emelkedését látják, mert fogalmuk sincs Dávid isteni elhívásáról. Ezért meg akarják állítani Dávid királyt, aki azonban kétszer is győzelmet arat felettük. A történet leírása egyértelműen állást foglal az élő Isten hatalma mellett, akit Dávid segítségül hív, és aki őt győzelemre segíti, miközben a vesztes filiszteusok menekülés közben eldobálják házi isteneiket. Isten nem tűri, hogy magunk választotta útjainkra kabalaként cipeljük Őt; - de rendszeresen, csendesen az Urat kérdezve, határozott vezetése megmutatja, hogy Ő merre jár előttünk (Szabó Andor).