előző nap
következő nap

„...számot kell adnia ennek a nemzedéknek” Lk 11,33–54

33 Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. 34 A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. 35 Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! 36 Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével. 37 Amikor ezekről beszélt, egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. 38 A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. 40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? 41 Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek. 42 De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni! 43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában és a köszöntéseket a tereken! 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük! 45 Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: Mester, amikor ezt mondod, minket is megsértesz. 46 De ő így válaszolt: Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat! 47 Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket! 48 Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. 49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek, 50 hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, 51 Ábel vérétől Zekarjá véréig, akit az áldozati oltár és a templom között öltek meg. Bizony mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. 52 Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni! 53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, 54 és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.

„...számot kell adnia ennek a nemzedéknek" (51). A keresztyén élet nem céltalan „lődörgés", hanem felelős tisztség, isteni megbízatás. Isten „nagykövetei" vagyunk a világban. Urunk a feladat betöltésére testi-lelki javakkal és minden szükségessel megajándékozott, hogy a világ megismerhesse Alkotóját és Gazdáját. Számadással tartozunk, hogy mi lett a ránk bízottakkal, és mi lett az eredménye munkánknak: megmaradt-e hitünk, kitartott-e reménységünk, és kiterjedt-e szeretetünk mindazok felé, akiket Gazdánk szeret?

RÉ 510 MRÉ 295

„…amikor a királyok háborúba szoktak vonulni…” (1Krónikák 20) 1Krónikák 20

(1) „…amikor a királyok háborúba szoktak vonulni…” (1Krónikák 20)* A királyok akkor is háborúba szoktak menni. Ennek a világnak elengedhetetlen része a harc. Mindenki vibrál, ideges, olyanok a tagjaink, mint egy „pokolgép”, bármikor robbanhat. A harc természete pedig kizár bármiféle nyitottságot a másik felé, mert akkor a másik könyörtelenül legyőz. - A keresztyénség az egyetlen, amely az emberi bűn és a harcedzett világ természete ellenére mégis nyitottságot és szeretetet merészelt hirdetni, noha tudja, hogy ennek vége, Urának követésében, csakis a kereszt lehet. – A keresztyén ember nem Jézus Krisztus, aki megváltó halált halt a kereszten, hanem csak egy gyarló krisztus-követő, akinek küldetése van ebben a világban: az, hogy képviselje a rá bízott, drága kincset. - Szerelem csak akkor lehetséges, ha mindkét fél nyitott. Amennyiben az egyik, ostoba szerelmesként feladja önmagát, amíg a másik ezt semmilyen formában nem viszonozza, addig ez a szerelem nem lehet gyümölcsöző, és egyik félnek sem jó az ilyen állapot. - Mindenki maradjon a sajátjai között és közös vállalásunk legyen az, hogy mindenütt lehessen emberi életet élni.

___

* 

- A királyok akkor is háborúba szoktak menni. Ennek a világnak elengedhetetlen része a harc. Mindenki vibrál, ideges, olyanok a tagjaink, mint egy „pokolgép”, bármikor robbanhat. A harc természete pedig kizár bármiféle nyitottságot a másik felé, mert akkor a másik könyörtelenül legyőz.

- A keresztyénség az egyetlen, amely az emberi bűn és a harcedzett világ természete ellenére mégis nyitottságot és szeretetet merészelt hirdetni, noha tudja, hogy ennek vége, Urának követésében, csakis a kereszt lehet.

- A keresztyén ember azonban megváltott ember is, hiszen Ura feltámadott a halálból. Ezért ameddig lehet, „nyitott” és irgalommal próbálja kezelni a problémákat, azzal a reménységgel, hogy kiteljesedik majd az Isten országa, ahol már nem „szokás” háborúzni.

- Ugyanakkor a keresztyén ember nem Jézus Krisztus, aki megváltó halált halt a kereszten, hanem csak egy gyarló krisztus-követő, akinek küldetése van ebben a világban: az, hogy képviselje a rá bízott, drága kincset.

- Szerelem csak akkor lehetséges, ha mindkét fél nyitott. Amennyiben az egyik, ostoba szerelmesként feladja önmagát, amíg a másik ezt semmilyen formában nem viszonozza, addig ez a szerelem nem lehet gyümölcsöző, és egyik félnek sem jó az ilyen állapot.

- Mindenki maradjon a sajátjai között és közös vállalásunk legyen az, hogy mindenütt lehessen emberi életet élni.

- Sajnos e helyett, nyomorúságos szokásunk szerint, csak csatározunk és háborúzunk, aki pedig egy időre győz, az kíméletlen a másikkal, majd elbízza magát. Nem volt mentes ettől Dávid sem, de később ő legalább belátta ezt. Már a belátás sokat segíthetne, de nincs belátás, csak makacs harc.