„...számot kell adnia ennek a nemzedéknek” Lk 11,33–54
„...számot kell adnia ennek a nemzedéknek" (51). A keresztyén élet nem céltalan „lődörgés", hanem felelős tisztség, isteni megbízatás. Isten „nagykövetei" vagyunk a világban. Urunk a feladat betöltésére testi-lelki javakkal és minden szükségessel megajándékozott, hogy a világ megismerhesse Alkotóját és Gazdáját. Számadással tartozunk, hogy mi lett a ránk bízottakkal, és mi lett az eredménye munkánknak: megmaradt-e hitünk, kitartott-e reménységünk, és kiterjedt-e szeretetünk mindazok felé, akiket Gazdánk szeret?
RÉ 510 MRÉ 295
„…amikor a királyok háborúba szoktak vonulni…” (1Krónikák 20) 1Krónikák 20
(1) „…amikor a királyok háborúba szoktak vonulni…” (1Krónikák 20)* A királyok akkor is háborúba szoktak menni. Ennek a világnak elengedhetetlen része a harc. Mindenki vibrál, ideges, olyanok a tagjaink, mint egy „pokolgép”, bármikor robbanhat. A harc természete pedig kizár bármiféle nyitottságot a másik felé, mert akkor a másik könyörtelenül legyőz. - A keresztyénség az egyetlen, amely az emberi bűn és a harcedzett világ természete ellenére mégis nyitottságot és szeretetet merészelt hirdetni, noha tudja, hogy ennek vége, Urának követésében, csakis a kereszt lehet. – A keresztyén ember nem Jézus Krisztus, aki megváltó halált halt a kereszten, hanem csak egy gyarló krisztus-követő, akinek küldetése van ebben a világban: az, hogy képviselje a rá bízott, drága kincset. - Szerelem csak akkor lehetséges, ha mindkét fél nyitott. Amennyiben az egyik, ostoba szerelmesként feladja önmagát, amíg a másik ezt semmilyen formában nem viszonozza, addig ez a szerelem nem lehet gyümölcsöző, és egyik félnek sem jó az ilyen állapot. - Mindenki maradjon a sajátjai között és közös vállalásunk legyen az, hogy mindenütt lehessen emberi életet élni.
___
*
- A királyok akkor is háborúba szoktak menni. Ennek a világnak elengedhetetlen része a harc. Mindenki vibrál, ideges, olyanok a tagjaink, mint egy „pokolgép”, bármikor robbanhat. A harc természete pedig kizár bármiféle nyitottságot a másik felé, mert akkor a másik könyörtelenül legyőz.
- A keresztyénség az egyetlen, amely az emberi bűn és a harcedzett világ természete ellenére mégis nyitottságot és szeretetet merészelt hirdetni, noha tudja, hogy ennek vége, Urának követésében, csakis a kereszt lehet.
- A keresztyén ember azonban megváltott ember is, hiszen Ura feltámadott a halálból. Ezért ameddig lehet, „nyitott” és irgalommal próbálja kezelni a problémákat, azzal a reménységgel, hogy kiteljesedik majd az Isten országa, ahol már nem „szokás” háborúzni.
- Ugyanakkor a keresztyén ember nem Jézus Krisztus, aki megváltó halált halt a kereszten, hanem csak egy gyarló krisztus-követő, akinek küldetése van ebben a világban: az, hogy képviselje a rá bízott, drága kincset.
- Szerelem csak akkor lehetséges, ha mindkét fél nyitott. Amennyiben az egyik, ostoba szerelmesként feladja önmagát, amíg a másik ezt semmilyen formában nem viszonozza, addig ez a szerelem nem lehet gyümölcsöző, és egyik félnek sem jó az ilyen állapot.
- Mindenki maradjon a sajátjai között és közös vállalásunk legyen az, hogy mindenütt lehessen emberi életet élni.
- Sajnos e helyett, nyomorúságos szokásunk szerint, csak csatározunk és háborúzunk, aki pedig egy időre győz, az kíméletlen a másikkal, majd elbízza magát. Nem volt mentes ettől Dávid sem, de később ő legalább belátta ezt. Már a belátás sokat segíthetne, de nincs belátás, csak makacs harc.