előző nap
következő nap

„...ezek ráadásként megadatnak majd nektek” Lk 12,13–32

13 A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! 14 De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget? 15 Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. 16 Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17 Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21 Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag. 22 Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? * 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! 30 Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

„...ezek ráadásként megadatnak majd nektek" (31). Kétségekkel és aggodalmakkal kérdezzük: lesz-e elég kenyerünk, lesz-e békességünk, kitart-e a szeretet, elég lesz-e a hitünk, ha betegség támad ránk, lesz-e még reménységünk a halál révén? Isten ígérete: igen, mindenből lesz elég, sőt ráadást is ad. Elsorolhatatlanul, elképzelhetetlenül többet ajándékoz nekünk eljövendő országában, de már most is többet ad, mint amire számíthattunk. Ma vegyük számba hálaadással mindazt, amit Urunk ráadásként adott már nekünk. 

RÉ 277 MRÉ 391

„…úgy megrettent…” (1Krónika 21,14-22) 1Krónika 21,14-22

(30) „…úgy megrettent…” (1Krónika 21,14-22)* Dávid hitetlen döntéséből nagy nyomorúság fakadt – 1. A vezető felelőssége, más szóval nyomorúsága az, hogy ha hitetlen, nem elkért, nem megszenvedett döntést hoz, abba sokan mások is beleveszhetnek, és olyan dögvész támadhat, amelyben rothad minden (16-17). – 2. A hívő vezető bizonyossága az, hogy Isten büntetésében ott van az irgalom (13). Az ember bosszúja határtalan, de Isten a bosszúálló kezet is lebénítja egyszer, mert a végső ítélet az övé (Zsidókhoz írt levél 10,30): „Az Úr bánkódni kezdett a veszedelem miatt” (14-15). Elbukhatunk, de a hívő „vezető” és a hívő ember boldog bizonyossága, hogy Isten büntetése nem végleges. – 3. A vezető bűnbánata olyan kegyelmi állapot, amely jele felelős életének és hívő bizonyosságának (18-30). Dávid úgy megrettent, látva bűnét, hogy nem mert Isten színe elé állni (28). Áldás a megrettenés: jaj, mit teszek; jól teszem; hogyan tegyem? Dávid belátja hibáját és bűnét (27).

___

* 

* Dávid hitetlen döntéséből nagy nyomorúság fakadt

– 1. A vezető felelőssége, más szóval nyomorúsága az, hogy ha rossz, hitetlen, nem elkért, nem megszenvedett döntést hoz, abba még sokan mások is beleveszhetnek, és olyan dögvész támadhat, amelyben rothad minden (16-17).

– 2. A hívő vezető bizonyossága azonban az, hogy Isten büntetésében ott van az irgalom (13). Az ember bosszúja határtalan, de Isten a bosszúálló kezet is lebénítja egyszer, mert a végső ítélet az övé (Zsidókhoz írt levél 10,30). Az ítélet tehát Isten kezében van és nem emberi kézben. Milyen „emberi” képpel fejezi ki Isten ítéletében az irgalmat ez az igevers: Az Úr bánkódni kezdett a veszedelem miatt (14-15). Elbukhatunk, de a hívő „vezető” és a hívő ember boldog bizonyossága, hogy Isten büntetése nem végleges.

– 3. A vezető bűnbánata azonban olyan kegyelmi állapot, amely jele felelős életének és hívő bizonyosságának (18-30). Dávid úgy megrettent, látva bűnét, hogy nem mert Isten színe elé állni (28). Áldás a megrettenés: jaj, mit teszek; nem jól teszem; hogyan tegyem? Dávid belátja hibáját és bűnét (27).

– 4. Az ilyen vezető méltó a tiszteletre, lám ez az Ornán nevű ember is tiszteli a királyt (21-23), de a király ezzel nem él vissza (24-25), miközben mindketten valójában az Urat tisztelik, hogy azon a helyen Őneki „templomot” építsenek (22,1).