előző nap
következő nap

„Jöjjetek, mert már minden készen van!” Lk 14,15–35

15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. 16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. 17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! 19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! 20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. 21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! 22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat. 25 Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: 26 Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. 27 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. 28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? 29 Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, 30 és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni. 31 Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32 Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. 33 Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom. 34 Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? 35 Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!

„Jöjjetek, mert már minden készen van!" (17). Isten országa már a földön elkezdődik, ott, ahol Jézus uralmát engedik az emberek megvalósulni az életükben. Ő mindent elkészített: a megváltó halálával, feltámadásával előízét adta Isten országa kiteljesedésének. Ne keressünk kifogásokat, kibúvókat a meghívás elől, hanem jöjjünk hozzá megtéréssel, uralma elfogadásával.

RÉ 436 MRÉ 267

„A kapuőrök beosztása……” (1Krónikák 26,1-19) 1Krónikák 26,1-19

(1) „A kapuőrök beosztása……” (1Krónikák 26,1-19)* A kapuőrök Istentől megáldott és bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra (8). Urunk, adj olyan szolgákat nekünk, akik megvédik a Te ügyedet, annak tisztaságát, szentségét, akik áldott, bátor, szolgálatra alkalmas emberek. Olyan sokat emlegetjük az egyházzal kapcsolatban a „nyitás” fontosságát: kimenni az utcákra, felvenni a világ ritmusát, így talán majd megszólíthatunk embereket. Sajnos, a számok azt mutatják, hogy a „nyitást” nem áldotta meg az Isten, ehelyett az történt, hogy az egyház ebben a nyitásban szépen feladta önmagát. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy kapuőrökre van szükség; - „nyitás” helyett hitünk komolyan vételére, az ügy, az Ige óvására. Isten nem szorul a védelmünkre, mégis arra méltat bennünket, hogy ebben a szolgálatban felhasználjon. Nem bezárkózni kell, de komolyan kell venni a ránk bízott ügyet és üzenetet; - ennyi elég. Aztán, akiket Isten nekünk adott, azok majd jönnek, a gyarló, önfeladó emberi „nyitások” nélkül is.

___

* 

Ezekből a beosztásokból is egyértelműen kiderül, hogy Dávid helyreállította az istentiszteletet, egy központosított helyen, központosított rendben, Jeruzsálemben. Dávid ezzel a népe megmaradását szolgálta.

– 1. Az Isten tisztelete megtart, életben tart, rendben tart meghatároz egy közösséget, és benne az egyes embert is. Jézus Krisztus pedig bizonyossá tette, hogy az élő Isten tisztelete nem csupán „vallás”, vagyis nem csak ebben a világban szervező erő, hanem az örök életre nézve megtartó, megváltó ajándék.

– 2. Az istentiszteleten minden ékes és szép rendben történhet. Az énekes léviták beosztása után a kapuőrök felsorolása következik. A keleti kapu volt a főbejárat, ezért annak őrzésére két emberrel többet, azaz hat embert osztottak be (17). A déli kapunál Obéd Edóm családja őrködött, és vigyáztak a kapu mellett található raktárra is. Ő volt az, akinél egy ideig őrizték az Úr ládáját, mielőtt Jeruzsálembe vitték volna.

– 3. A kapuőrök szolgálata hirdeti, hogy akkoriban védték a szent helyet, Isten jelenlétének színhelyét, és a szent ládát; valamint akárki nem járulhatott az Isten színe elé. Ma kitágítottuk Isten jelenlétét az egész világra, mert ez így is van, és kiemeljük azt is, hogy mindenki az Úr elé járulhat, a Jézus Krisztusban, tehát nincs szükség kapuőrökre: mindenki, bárhogy, bármikor jöhet. Így igaz, de a modern ember ezeket az igazságokat túlhangsúlyozza, és mivel bármikor, bárhol, bárhogy találkozhat az Istennel, nem látogat el az Úr szent helyére, ahol felkészülten, megtisztultan az Ő Igéjére figyelhetne. A mindenütt jelenlévő Istennel, az Ő Igéjére figyelve, templomában, a gyülekezet közösségében találkozhatunk. Egyébként egy lépés választ el bennünket attól, hogy valami „romboló idegen” hatása alá kerüljünk. Kellenek tehát azok a kapuőrök, kell a szent sátor, kell a szent hely továbbra is, hogy Jézus Krisztusban találkozhassunk az élő Istennel.

– 4. A kapuőrök Istentől megáldott és bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra (8). Urunk, adj olyan szolgákat nekünk, akik megvédik a Te ügyedet, annak tisztaságát, szentségét, akik áldott, bátor, szolgálatra alkalmas emberek. Olyan sokat emlegetjük az egyházzal kapcsolatban a „nyitás” fontosságát: kimenni az utcákra, felvenni a világ ritmusát, így talán majd megszólíthatunk embereket. Sajnos, a számok azt mutatják, hogy a „nyitást” nem áldotta meg az Isten, ehelyett az történt, hogy az egyház ebben a nyitásban szépen feladta önmagát. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy kapuőrökre van szükség; - „nyitás” helyett hitünk komolyan vételére, az ügy, az Ige óvására. Isten nem szorul a védelmünkre, mégis arra méltat bennünket, hogy ebben a szolgálatban felhasználjon. Nem bezárkózni kell, de komolyan kell venni a ránk bízott ügyet és üzenetet; - ennyi elég. Aztán, akiket Isten nekünk adott, azok majd jönnek, a gyarló, önfeladó emberi „nyitások” nélkül is.