előző nap
következő nap

„Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” Lk 15,11–32

11 Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. Mt 21,28 12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. 14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. 17 Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23 Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. 25 Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. 27 A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. Mt 20,15 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.

„Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied" (31). Mi is lehetünk mindkét fiú helyzetében. Igaz lehet ránk, hogy messziretávolodtunk Isten atyai házától, de ő annyira szeret és vár, hogy megszán, és elénk fut (20). De lehet, hogy „otthon", Isten közelében élünk – ekkor azt üzeni nekünk, hogy ne csak a testünk, hanem szívünk, egész életünk legyen az övé, mert ő is mindenét odaadta nekünk Fiában, Jézus Krisztusban. Mindannyian élhetünk Atyánk felkínált kegyelmével.

RÉ 295 MRÉ 385

„…a király szolgálatára álltak a csapattestek minden teendőjében…” (1Krónikák 27,1-15) 1Krónikák 27,1-15

(1) „…a király szolgálatára álltak a csapattestek minden teendőjében…” (1Krónikák 27,1-15)* Gyakran találkozunk, tárgyalunk kisebb-nagyobb cégek, vállalatok vezetőivel. Ezeken a megbeszéléseken egyre inkább világossá lesz számomra, hogy ezek az „egységek”, méretüktől függetlenül, szigorú, következetes rendben működnek. Az egyik vezető ki is mondta, hogy csak „félkatonai” szervezetként maradhatnak talpon a „piacon”; - vagyis parancsra történik minden, a munkaidő minden percével el kell számolni, panaszra, vélemények kinyilvánítására csak szűk keretek között van lehetőség, de ez is csak „papíron” működik, vagyis a valóságban nincs lehetőség feleselni, csak engedelmeskedni. – Az egyházban más a helyzet, a protestáns egyházakra gondolok itt. Nálunk, hitben élve, az egyetlen nagy királynak, Jézus Krisztusnak szolgálatában állva, bízunk abban, hogy Őneki engedve, egymást pedig szeretve, működni fog az életünk, és a Szentlélek rendezi sorainkat, „magától”. A hívő ember azonban sokféle, a hitünk is sokféle kegyességben nyilvánul meg, miközben maga a hit nem mérhető úgy, mint egy kiló kenyér. – Ezért fontoljuk meg a mai igeszakasz igazságát. Lám, ebben a világban Isten népe is, szigorú rendben, „csapattestekben működött”. – Ugyanakkor bízunk abban az új világban, ahol Isten Lelke valóban „magától” kimunkálja bennünk a hitből és szeretetből fakadó, üdvözítő rendet, a Jézus Krisztusban.

___

*

- Gyakran találkozunk, tárgyalunk kisebb-nagyobb cégek, vállalatok vezetőivel. Ezeken a megbeszéléseken egyre inkább világossá lesz számomra, hogy ezek az „egységek”, méretüktől függetlenül, szigorú, következetes rendben működnek. Az egyik vezető ki is mondta, hogy csak „félkatonai” szervezetként maradhatnak talpon a „piacon”, vagyis parancsra történik minden, a munkaidő minden percével el kell számolni, panaszra, vélemények kinyilvánítására csak szűk keretek között van lehetőség, de ez is csak „papíron” működik, vagyis a valóságban nincs lehetőség önállóskodni, csak engedelmeskedni. Igazából egyfajta „diktatúra” alapján működnek ezek a „sikeres” vállalatok, ahol „demokráciáról” szó sem lehet. Persze a vezető nem diktátor, mert komoly felelősséget hordoz, ugyanis a felette lévők, azonnal menesztik, amint nem hozza a várt eredményeket.

– Az egyházban más a helyzet, a protestáns egyházakra gondolok itt. Nálunk, hitben élve, az egyetlen nagy királynak, Jézus Krisztusnak szolgálatában állva, bízunk abban, hogy Őneki engedve, egymást pedig szeretve, működni fog az életünk, és a Szentlélek rendezi sorainkat, „magától”. Ezt a bizonyosságot egyházalkotmányunk is kifejezi. Szükséges azonban a tapasztalatainkból kiindulni, miszerint az emberi nyomorúság az egyházban is visz mindent, ezért csak úgy „magától” nem hivatkozhatunk a „hit” rendező erejére, noha valljuk, hogy az élő hit, vagyis az Úr hatalma lenne képes igazán rendezni sorainkat. A hívő ember azonban sokféle, a hitünk is sokféle kegyességben nyilvánul meg, miközben maga a hit nem mérhető úgy, mint egy kiló kenyér.

– Ezért fontoljuk meg a mai igeszakasz igazságát. Lám, ebben a világban Isten népe is, szigorú rendben, csapattestekben „működött”, ahol a családok, a családfők, valamint több „katonai” elöljáró vezetésével álltak a király szolgálatára (1), az év tizenkét hónapjára, havonként huszonnégyezer fővel beosztva (2-15). Csakis ebben a szigorú rendben lehetséges, ebben a világban a legnagyobb királyt, a feltámadott Urat is szolgálni. Az ember minden szeretettel visszaél, a hívő ember is egy pillanat alatt enged ennek a kísértésnek. Isten népe pedig nem élhet káoszban, miközben a világban rend van.

– Ugyanakkor bízunk abban az új világban, ahol Isten Lelke valóban „magától” kimunkálja bennünk a hitből és szeretetből fakadó, üdvözítő rendet, a Jézus Krisztusban.