előző nap
következő nap

„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?” Lk 18,1–8

1 Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2 Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6 Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?" (7). Tehát állandóan kiáltani és imádkozni kell az általunk fontosnak tartott ügyekben Istenhez. Nem olykor-olykor, ha már nagy a baj, hanem állandóan, „éjjel-nappal". Van olyan ügyünk (talán éppen az egyház?), olyan ügyeink, amelyekért „éjjel-nappal" imádkozni tudunk és akarunk?

RÉ 480 MRÉ 344

„Salamonnak, Dávid fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az Úr, vele volt…” (2Krónikák 1,1-17) 2Krónikák 1,1-17

(1) „Salamonnak, Dávid fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az Úr, vele volt…” (2Krónikák 1,1-17)* Az Ige hangsúlyozza, hogy azért erősödhetett meg Salamon hatalma, mert vele volt az Úr (1). –  Salamon első királyi ténykedése az volt, hogy az ország vezetőivel együtt, mintegy hitvallást téve, áldozatot mutatott be Gibeonban, a szent sátorban. Az Úr volt Salamonnal, és Salamon tudta (az ezer véres áldozatban ezt nyilvánította ki), hogy csakis az Úr kegyelméből boldogulhat (2-6). – Ezt Salamon szavakkal is megvallotta: miszerint az Úr kegyelméből lett királlyá s hogy ő maga alkalmatlannak érzi magát a nép kormányzására. Ezért bölcsességet kért az Úrtól. – Az emberi hatalom birtokosa ráadásul kaphatja meg a földi dicsőséget, ha él benne a hitből fakadó engedelmesség és a szolgálat szándéka (10). A nagyobb ajándékok csak nagyobb hit mellett maradnak meg áldásnak, különben átokká és ítéletté válnak (14–17).

___

* Az író azzal kezdi tudósítását, hogy Salamon királysága megerősödött. Ebben lehet burkolt célzás a trónra lépése körül támadt feszültségekre, intrikákra, amelyek felett sikerült úrrá lenni. Még a látszólagos egység idején is dolgozik a gonosz; sőt, akkor támad igazán.

*