„...visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett” Lk 19,11–27
11 Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. 12 Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. * 14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. 15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. 16 Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. 17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! 18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. 19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! 20 Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. 21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. 22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? 23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? 24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! 25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.
„...visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett" (15). Isten ajándéka sohasem lehet nyugodt birtoklás. Isten ajándéka élni, hatni és fejlődni akar tovább. Használni kell az ajándékot, munkába venni és dolgoztatni. Bele kell foglalni az életembe, az életem részévé kell legyen. Nem visszahúzó kolonc, hanem lendületet adó erő, ami meggazdagít.
RÉ 273 MRÉ 355
„Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni…” (2Krónikák 6,1-11) 2Krónikák 6,1-11
(1) „Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni…”(2Krónikák 6,1-11)* Az élő Isten a halandó ember számára elérhetetlen világosságban, „homályban” lakik. – 1. Isten kijelentette magát, kilépett a „homályból”. Ennek bizonysága az, ahogy Isten megszólította és vezette népét; valamint az, hogy felépülhetett a jeruzsálemi templom (1-5). – 2. Isten kijelentése azonban nem jelenti azt, hogy ezzel birtokoljuk az Istent, mert Ő továbbra is titok az ember számára. Jézus Krisztusban a legtökéletesebben mutatta meg magát, de még Őbenne sem mondott el magáról mindent; vagyis továbbra is fenntartja a jogot magának, hogy „homályban” kíván lakni. – 3. Ebből az következik, hogy az ember csak annyit mondhat Istenről, amennyit az Ő kijelentéséből, Jézus Krisztusra tekintve, egyre érettebb hittel befogadhatott, a Szentlélek által. Isten kijelentette magát nekünk, de ez nem azt jelenti, hogy mi is kijelentéseket fogalmazhatunk meg Istenről. Mi csak Isten kijelentésének hűséges tolmácsolói lehetünk, miközben a titkok továbbra is az Úréi (5Mózes 29,29). A hitvalló bátorság elengedhetetlen, de mindig szeretetben és alázatban.
___
* Az élő Isten a halandó ember számára elérhetetlen világosságban, „homályban” lakik. Minden vallás veszélye, hogy valójában homályosan láthatja csak az Istent és az Istenről való ismeretét mégis abszolút igazságnak tűnteti fel. Ezzel pedig a vallások igen nagy nyomorúságot okoztak és okoznak az emberiségnek. Egyetlen lehetőségünk, hogy ez ne így legyen, ha az élő Isten kijelenti magát nekünk és a legfontosabbat elmondja magáról, megakadályozva azt, hogy homályosan mi képzelegjünk róla, ezzel hamis istent teremtve magunknak.
– 1. Isten kijelentette magát, kilépett a „homályból”. Ennek bizonysága az, ahogy Isten megszólította és vezette népét; valamint az, hogy felépülhetett a jeruzsálemi templom (1-5).
– 2. Isten kijelentése azonban nem jelenti azt, hogy ezzel birtokoljuk az Istent, mert Ő továbbra is titok az ember számára. Jézus Krisztusban a legtökéletesebben mutatta meg magát, de még Őbenne sem mondott el magáról mindent, vagyis továbbra is fenntartja a jogot magának, hogy „homályban” kíván lakni.
– 3. Ebből az következik, hogy az ember csak annyit mondhat Istenről, amennyit az Ő kijelentéséből, Jézus Krisztusra tekintve, egyre érettebb hittel befogadhatott, a Szentlélek által. Isten kijelentette magát nekünk, de ez nem azt jelenti, hogy mi is kijelentéseket fogalmazhatunk meg Istenről. Mi csak Isten kijelentésének hűséges tolmácsolói lehetünk, miközben a titkok továbbra is az Úréi (5Mózes 29,29). A hitvalló bátorság elengedhetetlen, de mindig szeretetben és alázatban.
– 4. Isten mindig kiválasztott népének jelenti ki magát, mégpedig a gyülekezetben, akik a látható egyházban, vagyis az Ő templomában, jelenlétükkel is hitvallást tesznek, hogy ide tartoznak (6).
– 5. Isten kijelentése az áldott Isten közelsége (4), aki megáld bennünket, hogy mi is áldássá legyünk mások számára.