előző nap
következő nap

„Azután odamentek hozzá…” Lk 20,27–40

27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 28 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 29 Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. 30 Ekkor a második vette el az asszonyt, 31 aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. 32 Végül meghalt az asszony is. 33 Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt? 34 Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, 35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. 36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból. 37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. 38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él. 39 Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. 40 És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

„Azután odamentek hozzá..." (27). A szadducesok tagadták a feltámadást, de elméleti kérdésükkel odamentek Jézushoz. Jézus válaszában
az igazi kérdésre mutat, hogy nekünk, akik most élünk, van-e a biológiai életünk mellett, hit által, Istentől kapott örök életünk? A
halottak feltámadása tény, mert Isten mondja, hogy így lesz! „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten
az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt" (1Thessz 4,14).

RÉ 408 MRÉ 327

„Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad.” (2Krónikák 9,1-12) 2Krónikák 9,1-12

(6) „Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad.”(2Krónikák 9,1-12)* Sába királynője személyesen akart megbizonyosodni Salamon hírének valóságáról. Kíváncsiságból és kétkedve vállalta az utat: „na, megnézem én azt!” (1-6). Salamon meggyőzi Sába királynőjét; sőt, a nagy királynő így értékeli Salamont: „Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad”, a felét sem mondták el rólad a tényleges valósághoz képest (6). Mi ez a „több”, ami felülmúl mindent Salamonnal kapcsolatban, és ilyen meggyőzővé lesz? Mi ez a „több”, ami hitelessé, igazoltan „jó hírűvé” tesz valakit, ez esetben Salamont; úgy, hogy mások ezt alázattal elismerik, de ez az elismerés nem iriggyé teszi, végképp nem kisebbíti őket, hanem inkább gazdagítja életüket. Ez a „több” nem Salamon érdeme, hanem az Őt megáldó Isten jelenléte, aki Jézus Krisztusban ma is megáldja, és minden irigység nélküli elismerésre készteti a világot. Nem minket ismernek el, hanem a bennünk munkálkodó, feltámadott Urat (7-8).

___

 

*

– Sába királynője személyesen akart megbizonyosodni Salamon hírének valóságáról. Kíváncsiságból és kétkedve vállalta az utat: „na, megnézem én azt!”

– Akiről sok jót mondanak és hallanak, az nagy nyomás alatt él, mert sok a kétkedő kíváncsi ember körülötte; - ezek pedig jönnek, néznek, „mérnek”, kérdeznek, tesztelnek, és saját maguk akarnak megbizonyosodni a hír valóságáról (1-6).

– Salamon meggyőzi Sába királynőjét; sőt, a nagy királynő így értékeli Salamont: „Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad”, a felét sem mondták el rólad a tényleges valósághoz képest (6).

– Mi ez a „több”, ami felülmúl mindent Salamonnal kapcsolatban, és ilyen meggyőzővé lesz? A gazdagsága, a bölcsessége, a hatalma? Hiszen ezeket valamilyen formában az „okos és gazdag nő”, Sába királynője is birtokolhatta. Mi az a „titok”, amely egy keleti királynőt arra késztet, hogy ne csupán kétkedő kíváncsisággal elmenjen egy „vetélytársához”, és ott ne csupán kutakodjon, és diplomáciai látogatást végezzen (9), hanem alázattal elismerje Salamon hírének jogosságát. Mi ez a „több”, ami hitelessé, igazoltan „jó hírűvé” tesz valakit, ez esetben Salamont; úgy, hogy mások ezt alázattal elismerik, de ez az elismerés nem iriggyé teszi, végképp nem kisebbíti őket, hanem inkább gazdagítja életüket.

– Ez a „több” nem Salamon érdeme, hanem az Őt megáldó Isten jelenléte, aki Jézus Krisztusban ma is megáldja, és minden irigység nélküli elismerésre készteti a világot (7-8).

– Nem minket ismernek el, hanem a bennünk munkálkodó, feltámadott Urat. Sába királynője kimondja ezt: áldott az Úr, aki kedvét leli Salamonban, és aki boldoggá teszi őt és népét, hiszen a boldogság Isten közelsége.

– Ez az „elismerés” nem kényszeríthető ki, mert felülről való ajándékról van szó. Ha mások nem látják meg bennünk az Urat, és a kelleténél több az irigyünk, az ellenségünk, akkor ne csüggedjünk, de bátran tartsunk önvizsgálatot.