(20) „Elment örömtelenül…”(2Krónikák 21,12-20) Jórám, Júda királya (Kr. e. 849-842) bűneinek súlyos következményei lettek.* A filiszteus és arab rablócsapatok megrohanták, kifosztották a királyi palotát. Legkisebb fia, Jóáház kivételével a király gyermekeit, feleségeit mind elrabolták és megölték (16-17). Az általa elkövetett gonosztett visszahullott a saját fejére: ő kiirtotta testvéreit, most az ellenség kiirtotta az ő családját. Végül a kegyetlen uralkodó maga is kínos, halálos betegséget kapott (18-20). Népe még halálában sem adta meg neki azt a végső tisztességtételt, amellyel a többi királyt illette: nem engedték királysírba temetni. Jórámon, nevének jelentése szerint, félelmes erővel ragyogott fel az Úr ítéletének fensége.** Jórám fiatalon, örömtelenül, irdatlan kínok között halt meg. Vegyük komolyan a bűnt. A bűn látszat örömöt ad, amelyben aztán olyan nyomasztó lesz életünk Isten nélküli örömtelensége, mint amikor a „drog” hatása elmúlt és nincs több „szer”. E véres ítéletben a kegyelem egyetlen sugara az volt, hogy legkisebb gyermeke életben maradt, és az Úr benne mégis megmaradást adott Dávid házának.

___

* Szegény Jórám király, sok vétke volt, és meg is kapta érte a magáét, már ebben a világban is. Itt, ebben a világban mindennek kemény következménye van: a „jó” csak egy ideig tart, megmondta már a Prédikátor; a bűneinket pedig „leveri” rajtunk a jogos isteni igazságszolgáltatás. Ezt a hívő ember tudja, elfogadja, ezért alázattal folyamatosan „készen” áll: a „jóban” is megmarad szelídnek és mértékletesnek, a nehézségek és kísértések idején pedig kéri az Úr megtartó kegyelmét, erejét. Sőt, a hívő ember tudja, hogy az Úr szereti és megváltotta népét, és azok között őt is. A hitetlen ember ezekkel a kérdésekkel nem is foglalkozik, vagy nem igeszerű, hanem saját válaszokat alkot azokra, saját maga megnyugtatására. Jórám király bűneinek súlyos következményei lettek.

** Illés próféta mindezt megprófétálta a királynak, miszerint bűneinek nem marad el a büntetése (12-15).