„Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után” Lk 23,26–31
„Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye
Jézus után" (26). Túl gyakran látjuk meg a mi keresztünket történeteink középpontjában. Pedig itt is csak egy félmondatos epizódot
látunk a Nagy Történetben. Jézus nélkül ugyanis számos olyan keresztet veszünk önszántunkból a vállunkra, amelyet nem kellene
hordanunk. Ezek lesznek később a panasz keresztjei. A Golgota fényében viszont mindenkinek csak a maga keresztjét kell hordoznia
(Mk 8,34). Ezeket a kereszteket nem mi választjuk ki, de nekünk kell felvenni. Épp, mint Simonnak. Ezek azok, amelyek az Urat dicsőítik.
RÉ 426 MRÉ 470
„Az egész nép pedig ügyeljen arra, amit az Úr rendelt.” (2Krónikák 23,1-15) 2Krónikák 23,1-15
(6) „Az egész nép pedig ügyeljen arra, amit az Úr rendelt.”(2Krónikák 23,1-15)* – 1. Micsoda halálos zűrzavar mindenféle szinten. Isten népéről beszélünk most. Előttünk állnak Jóás király trónra kerülésének előzményei. Jóás, júdai király (Kr. e. 836-800) Ahazja király (Kr. e. 842-841) fiaként született. Amikor nagyanyja, Ataljá (Kr. e. 841-836), a trónt bitorló királyné kiirtotta férjének és fiának minden leszármazottját, hogy a trónt megkaparintsa, a három éves Joást nagynénje, Jósabat megmentette, és férjével, Jójádá főpappal együtt titokban, saját fiukként nevelték fel. – 3. A teljes romlás közben felragyogott Isten érthetetlen és határtalan kegyelme, amely a legsötétebb időkben is ad nekünk olyan embereket, akik az Úr Igéjére és ígéreteire emlékeztetnek bennünket, valamint az annak való engedelmességre hívnak minket. Ezeket az embereket megbátorítja az Úr Lelke (1), akik egymásra találnak, támogatják egymást, elkötelezik magukat az Úr Igéje és ígérete mellett (2-3), és figyelmeztetik népüket, hogy mindenki ügyeljen arra, amit az Úr rendelt (6).
___
* – 1. Micsoda halálos zűrzavar mindenféle szinten. Isten népéről beszélünk most. A két részre szakadt ország királyai vagy egymás ellen fordulnak, vagy hamis diplomáciával a közös ellenség ellen, miközben mindnyájan elhagyják az Urat, ezért még országrészen belül is ütik, vágják, gyilkolják egymást, gyakran az egyéni érdekek szerint (22,10-12).
– 2. Mindezt az igeszakasz történéseinek nyelvére lefordítva, előttünk állnak Jóás király trónra kerülésének előzményei. Jóás júdai király (Kr. e. 836-800) Ahazja király (Kr. e. 842-841) fiaként született. Amikor nagyanyja, Ataljá (Kr. e. 841-836), a trónt bitorló királyné kiirtotta férjének és fiának minden leszármazottját, hogy a trónt megkaparintsa, a három éves Joást nagynénje, Jósabat megmentette, és férjével, Jójádá főpappal együtt titokban, saját fiukként nevelték fel.
– 3. A teljes romlás közben felragyogott Isten érthetetlen és határtalan kegyelme, amely a legsötétebb időkben is ad nekünk olyan embereket, akik az Úr Igéjére és ígéreteire emlékeztetnek bennünket, valamint az annak való engedelmességre hívnak minket. Ezeket az embereket megbátorítja az Úr Lelke (1), akik egymásra találnak, támogatják egymást, elkötelezik magukat az Úr Igéje és ígérete mellett (2-3), és figyelmeztetik népüket, hogy mindenki ügyeljen arra, amit az Úr rendelt (6).
– 4. Van itt még egy fontos üzenet. Jójádá főpap, a templomban található fegyverekkel, Dávid lándzsáival és pajzsaival szimbolikusan felszerelte a századparancsnokot, és a templomban királlyá tették Dávid utódját, Jóást, majd a templomon kívül megölték a trónt bitorló, hatalomittas, gyilkos királynőt (8-15). Vannak olyan helyzetek, amikor Isten a legszentebb embereit és „eszközeit” is felhasználja arra, hogy megállítsa a gonoszt, aki ígéretei beteljesülésének útjába akar állni.