előző nap
következő nap

" mert várta az Isten országát." Lk 23,50–56

50 Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, 51 aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. 52 Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. 54 Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. 55 Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. 56 Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.

Jézus közelében összekuszálódik a vallásos ember biztonságot adó szokásvilága. Ez a keresztyén ember nagy krízise ma is. Mert
Jézus nem a szokásaink megőrzését bízta ránk. Isten olyan útra hívja az övéit, amely más irányban található, mint a mi kényelmes
és megszokott szent útjaink. Így van ez az egyház vezető és jelentéktelen tagjainak esetében egyaránt. Ám aki vállalja ezt a küldetést
(missziót), az előtt az egyház nagypénteki veszteségélménye Jézus mindennapon való húsvéti jelenlétévé formálódik. Harmadnapon...

RÉ 347 MRÉ 233

„…nem teljes szívvel…” (2Krónikák 25,1-16) 2Krónikák 25,1-16

(2) „…nem teljes szívvel…”(2Krónikák 25,1-16)* Nem teljes szívvel járt az Úr útján Amacjá király (Kr. e. 800-783). Ez a kettősség végig jellemző volt rá (1-2). – 1. Megölte apja gyilkosait (3-4), bár nem irtotta ki azok családjait (5Mózes 24,16). Kíméletes volt ez a „barbár” júdai király – mondhatnánk. – 2. Hallgatott az Úrra, hogy aztán megtagadja az Urat. Megfogadta az Úr prófétájának szavát és nem kérte az északi országrész segítségét, hanem bízott az Úr ígéretében, aki vele lesz, ezért bátran indult a küzdelembe (5-8). De amikor győzelemmel ajándékozta meg az Úr az Edómiak elleni háborúban, akkor azok idegen istenei előtt borult le (14-16). – 3. Egyszerre akarta az Urat és az itteni világ csábításait követni. Amikor elbocsátotta az északi országrész katonáit, engedelmeskedve az Úr szavának; akkor jobban érdekelte a pénz; - az összeg, amit már odaadott nekik a közös hadjárat zsoldjaként. Nem hitte, hogy az Úr „többet” tud adni, mint „csak” pénzt, hatalmat, győzelmet (9). Ő megváltást ad, a Jézus Krisztusban! – Nem lehet kétfelé sántikálni! (1Királyok 18,21)

___

* Nem teljes szívvel járt az Úr útján Amacjá király (1-2). Ez a kettősség végig jellemző volt rá.

– 1. Megölte apja gyilkosait (3-4), bár nem irtotta ki azok családjait (5Mózes 24,16). Később az edomita vezetőkkel és harcosokkal is kegyetlenül bánt el, az életben maradottakat letaszította egy szikláról; bár a „civil” lakosságot nem bántotta (12). Kíméletes volt ez a „barbár” júdai király – mondhatnánk.

– 2. Hallgatott az Úrra, hogy aztán megtagadja az Urat. Megfogadta az Úr prófétájának szavát és nem kérte az északi országrész segítségét, hanem bízott az Úr ígéretében, aki vele lesz, ezért bátran indult a küzdelembe (5-8). De amikor győzelemmel ajándékozta meg az Úr az Edómiak elleni háborúban, akkor azok idegen istenei előtt borult le (14). Ezután pedig már a próféta figyelmeztető szavára sem hallgatott (15-16). Olyanná lett, mint a mai Európa: saját ügyét elárulja, másokat, „idegeneket véd”, saját gyermekeit pedig beáldozza, és semmiféle figyelmeztetést nem vesz komolyan.

– 3. Egyszerre akarta az Urat és az itteni világ csábításait követni. Amikor elbocsátotta az északi országrész katonáit, engedelmeskedve az Úr szavának; akkor jobban érdekelte a pénz; - az összeg, amit már odaadott nekik a közös hadjárat zsoldjaként. Nem hitte, hogy az Úr több pénzt is tud neki adni; - illetve az Úr „többet” tud adni, mint „csak” pénzt, hatalmat, győzelmet (9). Ő megváltást ad, a Jézus Krisztusban! Nem véletlen, hogy a durcás északiak bosszút álltak rajta (13).

– Nem lehet kétfelé sántikálni! (1Királyok 18,21)