előző nap
következő nap

" Miért keresitek a holtak között az élőt?" Lk 24,1–12

1 A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2 A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, 3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. 5 Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, 7 hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. 8 Ekkor visszaemlékeztek szavaira, 9 és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10 A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, 11 de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. 12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.

Ha hiányzik, kimarad életünkből az Istenre figyelés, az igehallgatás, az engedelmesség, Jézus életének és tanításának megismerése,
akkor tanácstalanságunkban (4), rémületünkben (5), csodálkozásunkban (12) nem lesz mire emlékeznünk (6), és szükségszerűen
félreértünk dolgokat. Sorsunk rendkívüli fordulóit, életünk „okát" és célját csak Isten szemszögéből értelmezhetjük helyesen.

RÉ 185 MRÉ 236

„…eltaposta a bogáncskórót.” (2Krónikák 25,17-28) 2Krónikák 25,17-28

(18) „…eltaposta a bogáncskórót.” (2Krónikák 25,17-28) – 1. A lejtőn. Amacjá, Júda királya (Kr. e. 800-783) elindult és begyorsult a lejtőn, amelynek tetten érhető jelei voltak. Az edomiták legyőzése után elbízta magát (16), noha az Úr adta neki a győzelmet (8). Ezután idegen isteneket imádott, leginkább pedig önmagát (14). Majd ebben az önhittségben északi testvéreit böködte, mert az ilyen ember mindig provokál; - ezt üzente Jóás, izráeli királynak: „Gyere, állj ki ellenem…” (17). – 2. A figyelmeztetés. Bogáncskórónak nevezi az Ige az ilyen „felfuvalkodott” embert, főleg ha az illető valamiféle felelős vezető. A bogáncskórót előbb-utóbb eltapossa egy vadállat (18). Jóás, északi királyon keresztül érkezett a figyelmeztetés: vigyázz, ilyen vagy, ne rohanj a vesztedbe (19). – 3. A bukás.Amacjá király azonban nem hallgatott a jó szóra. Isten ugyanis már megítélte őt, „bálványimádása” miatt (20). Ezért az északi király, Jóás legyőzte, elfogta, életét ugyan megkímélte, de a fővárost lerombolta, a templomot és a királyi palotát kifosztotta (21-24). Amacjá további éveit félelemben és száműzetésben, menekülve élte le. De a baj, az ellenség és a halál mindenhova elkísér: Lákisba is utána mentek és megölték (25-28). – Ments meg, Urunk minket! Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban már megmentettél!*

___

* – 4. Mi, Európában a figyelmeztetés utolsó pillanataiban vagyunk, a bukás előtt. Mostani helyzetünk nem szeretetszolgálati kérdés, hanem hitkérdés: megtérhetünk-e? Mostani helyzetünkkel kapcsolatosan sok írást, kommentet olvashatunk. Valójában Európa és a világ keresztyén, felelős, tényleges döntéshelyzetbe került vezetőinek, és a mögöttük álló „pénzvilágnak” megtérésére lenne szükség; - ezért kell könyörögni (1Timóteus 2,1-3).