előző nap
következő nap

„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt,..." Ef 1,1–14

1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola az Efezusban élő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek: 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7 Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, 8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne * 10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; 12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. 13 Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.

Isten bennünket Krisztusban áldott meg, Krisztusban választott ki, Krisztusban fogadott fiaivá, Krisztus vére árán váltott meg, Krisztusban jegyzett el Szentlelkével. Ezért nincs és nem is lehet más közbenjáró Isten és ember között, csak Jézus Krisztus. Mi is magasztaljuk folyamatosan Istent Krisztusért, Jézusban adott kegyelméért!

RÉ 254 MRÉ 364

„…összetörette Isten házának felszerelését…” (2Krónikák 28,16-27) 2Krónikák 28,16-27

(24) „…összetörette Isten házának felszerelését…” (2Krónikák 28,16-27)* Itt az un. „Szír-efraimi háború” folyik a háttérben (Kr. e. 734-733). – 1. Áház hitetlenségének jele, hogy nem az Úrban bízott, hanem politikai játszmáktól és nagyhatalmaktól várt segítséget, még saját testvérei ellenében is (16). Mi is ezt tesszük, mind a mai napig. A hitetlenség és az emberi trükközések soha nem hoznak megoldást, végképp nem ajándékozhatnak szabadulást; - hanem ilyenkor az eredmény mindig egy olyan nyomorúság, amelyben a helyzetünk csak rosszabb lesz, mint volt (19-21). – 2. A király a nagy nyomorúság idején sem tért meg, hanem „idegen isteneknek, kultúráknak áldozott”. Áház a saját Istenét, hitét, kultúráját; - a rá bízott drága kincset áldozta fel (22-25). Belesajdul a szívünk (24). – 3. Hol van az Úr háza iránti féltő szeretet?(János 2,17). Hová lett belőlünk az Úr Jézus Krisztus Lelke? Mai, európai történet ez. Küldj már Urunk egy hiteles, hívő, Szentlélekkel felruházott keresztyén vezetőt nekünk, aki a Te ügyedet, és általa minket is képvisel (2Timóteus 1,14). Ezt cselekedve, az „idegenek” ügye is sokkal áldottabb megoldást nyerhetne.

___

 

* - A mai igeszakasz üzeneteinek megértéséhez elengedhetetlen a kortörténeti háttér ismerete. Itt az un. „Szír-efraimi háború” folyik a háttérben (Kr. e. 734-733): amelyben Szíria (Arám, királya Recin) és Izrael (Efraim, királya Pekah) kényszeríteni akarták Júdát, hogy csatlakozzon Asszíria elleni szövetségükhöz. Júda királya, Jótám viszont nem csatlakozott hozzájuk, ezért Szíria és Izrael megtámadták Júdát. Ekkor Júda, az akkori király, Áház vezetésével, Asszíriához fordult segítségért (16).

- Áház hitetlenségének jele, hogy nem az Úrban bízott, hanem politikai játszmáktól és nagyhatalmaktól várt segítséget, még saját testvérei ellenében is. Mi is ezt tesszük, mind a mai napig. A hitetlenség és az emberi trükközések soha nem hoznak megoldást, végképp nem ajándékozhatnak szabadulást; - hanem ilyenkor az eredmény mindig egy olyan nyomorúság, amelyben a helyzetünk csak rosszabb lesz, mint volt.

- A hitetlenségnek, erkölcstelenségnek, a hűtlenség ezernyi fajtájának keserves a következménye (19). Asszíria nem segített, hanem megostromolta Júdát; - de a káoszt kihasználva az edómiak és a filiszteusok is garázdálkodtak a déli országrész kárára (19-21). Pedig Áház nagy ajándékokkal is lekenyerezte Asszíriát, mégpedig a templom szent kincseiből lopva el azokat (21).

- A király a nagy nyomorúság idején sem tért meg, hanem „idegen isteneknek, kultúráknak áldozott”. Áház a saját Istenét, hitét, kultúráját; - a rá bízott drága kincset áldozta fel (22-25). Belesajdul a szívünk. Micsoda mondat: „…összetörette Isten házának fölszerelését, az Úr háza ajtóit pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának…” (24).

- Hol van az Úr háza iránti féltő szeretet? (János 2,17). Hová lett belőlünk az Úr Jézus Krisztus Lelke? Mai, európai történet ez. Küldj már Urunk egy hiteles, hívő, Szentlélekkel felruházott keresztyén vezetőt nekünk, aki a Te ügyedet, és általa minket is képvisel (2Timóteus 1,14). Ezt cselekedve, az „idegenek” ügye is sokkal áldottabb megoldást nyerhetne.