előző nap
következő nap

„a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét,..." Ef 1,15–23

15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, 16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; 17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; 18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 20 munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, 21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 22 Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. 23 Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.

Sok ehhez hasonló gyülekezetépítő imádságra lenne szükség. Ilyen imádsághoz azonban nemcsak Istennel kell szoros, bizalmi kapcsolatban élnünk, hanem ismernünk kell a testvérek életét, gyülekezeteink szolgálatait, a gyülekezetekre váró feladatokat, és mindenekfelett Isten mérhetetlen hatalmát felettünk. Pótoljuk hát a hiányosságainkat, hogy „imádságaink által" épülhessenek a gyülekezetek.

RÉ 398 MRÉ 389

„Mindenestül megtisztítottuk az Úr házát…”(2Krónikák 29,1-19) 2Krónikák 29,1-19

(18) „Mindenestül megtisztítottuk az Úr házát…”(2Krónikák 29,1-19)* Az Úr könyörült népén: olyan királyt küldött, aki tudta, hogy az Úr ügyét kell képviselnie; - nem mások ellenében, de a „sajátjaiért”. Ez a lelkület mindig áldássá lesz mások számára, az egészen távoliak számára is. Saját kertjeinket rendben tartva, ezek a szép kertek összeérnek (Németh László). Az a bűn, az a legnagyobb baj, hogy a „sajátunkat” nem becsüljük meg: a máséra irigykedünk, amit pedig az Isten ránk bízott, azt nem műveljük és őrizzük, hanem feléljük és kiraboljuk. Ez, másként ugyan, de mind a nyugati, mind a keleti kultúrákra jellemző. Ezékiás király (Kr. e. 716-687) mindenben azt tette, amit helyesnek tartott az Úr. Ezékiás király ugyanis tudta, hogy minden „jó” forrása csakis az Úr, és minden „rossz” az élő Isten hiányából fakad (8-9). Ezért a király mindjárt, szolgálatának legelején megtisztította, megerősítette az élő Isten tiszteletét (1-7). Mindenestül megtisztították az Úr házát (12-19). Így tisztult saját életük is; - vagyis életre kelt a gazos, bozótos, fullasztó kert.

___

* - Az Úr könyörült népén: olyan királyt küldött, aki tudta, hogy az Úr ügyét kell képviselnie; - nem mások ellenében, de a „sajátjaiért”. Ez a lelkület mindig áldássá lesz mások számára, az egészen távoliak számára is. Saját kertjeinket rendben tartva, ezek a szép kertek összeérnek (Németh László). Az a bűn, az a legnagyobb baj, hogy a „sajátunkat” nem becsüljük meg: a máséra irigykedünk, amit pedig az Isten ránk bízott, azt nem műveljük és őrizzük, hanem feléljük és kiraboljuk. Ez, másként ugyan, de mind a nyugati, mind a keleti kultúrákra jellemző.

- Ezékiás király (Kr. e. 716-687) mindenben azt tette, amit helyesnek tartott az Úr.

- Ezékiás király ugyanis tudta, hogy minden „jó” forrása csakis az Úr, és minden „rossz” az élő Isten hiányából fakad (8-9). A hitetlen ember pedig sokféle módon próbálja betömni ezt a „hiányt”, de helyzete nem jobb, hanem csak rosszabb lesz.

- Ezékiás király azt is tudta, hogy nem tétlenkedhet, hiszen ők az Úr választottai, hogy a rájuk bízott kincset legalább a sajátjaik számára megőrizzék és mindenkinek hirdessék és éljék (10-11). Ezért a király mindjárt, szolgálatának legelején megtisztította, megerősítette az élő Isten tiszteletét (1-7). Mindenestül megtisztították az Úr házát (12-19). Így tisztult saját életük is; - vagyis életre kelt a gazos, bozótos, fullasztó kert.