előző nap
következő nap

„...és elkezdte Isten házának az építését Jeruzsálemben” Ezsd 5,1–5

1 De Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia prófétálni kezdett a Júdában és Jeruzsálemben levő zsidóknak Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt. 2 Akkor Zerubbábel, Sealtíél fia és Jésúa, Jócádák fia hozzáfogott, és elkezdte Isten házának az építését Jeruzsálemben. Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket. 3 Abban az időben odament hozzájuk Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, és ezt mondták nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a házat fölépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? 4 Azután ezt kérdezték tőlük: Hogy hívják azokat a férfiakat, akik ezt az épületet építik? 5 De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá.

A templomépítéshez nem elegendő, ha a felsőbbség kirendeli az anyagot, a pénzt, vagy ha elhallgatnak a vádolók. Isten szava a prófétákon keresztül elítéli a tunyaságot, vagy azt, ha Júda mást helyezett előbbre, mint a templomépítést. A mindenkori prófétai felelősség: felhívni a figyelmet az Istennel való kapcsolat helyreállítására. A „fölöttük lévő" Isten nemcsak a prófétákat biztatja, hanem védő tekintetét rajta tartja népén. Amíg ők építettek, Isten elrejtette őket.

RÉ 256 MRÉ 342

„…mit ért el Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből?”(Róma 4,1-12) Róma 4,1-12

(1) „…mit ért el Ábrahám, a mi ősatyánk a saját erejéből?”(Róma 4,1-12) Dicsekvésektől hangos a világ. Mindenki mondja a magáét, igazolja magát, csak a „jót” mondja el magáról, még szerényen is. Persze lehet dicsekedni mások előtt, az Úrban (2Korinthus 1,12-14), de ez a dicsekvés mindig hálaadással és őszinte alázattal gazdag; - tudva, hogy mindent az Úrtól kaptunk (1Korinthus 4,7), mi csak hűségesen sáfárkodtunk a kapott javakkal (1Korinthus 4,2). Az Isten előtt azonban nem dicsekedhet egyetlen test sem, még Ábrahám sem. Mit ért el Ábrahám a saját erejéből? Mit érhettél el a saját erődből? Még lélegzetet sem vehetünk az Úr kegyelme, megtartó szeretete nélkül (1-2). Hogyan „teremthetnénk” akkor a saját erőnkből tökéletességet, igazságot, szabadulást, üdvösséget; magunk és mások számára? Ábrahám hite éppen annak beismerése volt, az Úr ígéreteire való teljes ráhagyatkozásban, hogy a saját erejéből csupán halálra juthat, hiába fáradozik, hiába erőlködik (3). Aki küzd, annak azt fizetik meg, ami azért jár (4). Boldog, aki látja a saját erőtlenségét, és mer hinni, kérni, mindent az Úrtól várni.*

____

* A hívő ember is küzd, de már nincs benne görcs, félelem, mert tudja, már minden az övé, ingyen, a Jézus Krisztusban. Dávid is vallotta, boldog az ilyen ember (6-8). Boldogtalan a ma embere, mert csak a saját erejében bízik, és lehetnek ugyan látványos és nagy győzelmei, de a következő pillanatban már ki is folyik a kezéből a dicsőség, mint a víz? Mi marad utána? Boldog az olyan ember és nép, aki az Úrban bízik (Zsoltárok 89,16).