előző nap
következő nap

„Most azért adjátok parancsba: Meg kell akadályozni ezeket a férfiakat abban, hogy újjáépítsék a várost” Ezsd 4,17–24

17 A király ezt a határozatot küldte:„Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség! 18 A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem. 19 Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána. És úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne, 20 és hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, amely adót, beszolgáltatást meg vámot fizetett nekik. 21 Most azért adjátok parancsba: Meg kell akadályozni ezeket a férfiakat abban, hogy újjáépítsék a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. 22 Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, nehogy súlyos kár érje a királyokat!" 23 Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm, Simsaj kancellár és hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és fegyveres erővel leállíttatták a munkájukat. 24 Ekkor beszüntették a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig.

Lehet Isten népét azzal vádolni, hogy régtől fogva lázongások gócpontja? Le lehet állítani a város és a templom újjáépítését a régi vádak alapján? Leállíthatják akár fegyverrel is azokat, akik Isten akaratát cselekszik? Az ősellenség (Sátán = vádoló) néha valós, néha valótlan vádakat hoz elő. Az is igaz, hogy mindig talál embereket, akik szívesen teszik azt, amit ő sugall. A hűséges Isten pedig néha azzal tanít alázatra, hogy engedi érvényesülni őket.

RÉ 263 MRÉ 338

„A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében…”(Róma 3,21-31) Róma 3,21-31

(25) „A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében…”(Róma 3,21-31) Nincs különbség (22). Isten tökéletes igazsága szerint mindenki vétkezett és nélkülözi az Isten dicsőségét (23). Valóban, a legszentebbnek tűnő élet is, közelebbről vizsgálva már nem ragyog, hanem fakul és foszlik. Isten dicsőségének „nagyítója” mindent lát, kimutat. Isten azonban nemcsak igazságos, hanem kegyelmes is: Jézus Krisztusra tekint, az egyetlen tökéletes „engesztelő áldozatra” (25): az Ő „érdemét” nekünk tulajdonítja, így értékeli életünket (24). Micsoda kegyelem: - a bűnöket elengedte (25), - türelmet tanúsított irántunk az Úr (26); - mégpedig nemcsak a zsidók, hanem a „népek” iránt is (26-29), - úgy, hogy közben az Ő törvénye, rendje érvényben maradt (30-31). Dicsekedni tehát nincs okunk, de az Urat dicsérve örülni, hálát adni, megbékülni nagyon is (27). Az újjászületett ember ebben az örömben él, türelemmel elengedi a másik vétkét, mert az övét is elengedte az Úr (Máté 18,21-35).*

___

* Ehelyett mindenhol, Isten népének szent gyülekezetében is elengedés helyett „listázás”, türelem helyett indulat terhel bennünket, a nagyobb galádságokat nem is említve. Rászorulunk a kegyelemre, és újonnan kell születnünk (János 3,7).