előző nap
következő nap

„Vétkeztem én is és atyám háza népe is!” Neh 1

1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik évben, kiszlév hónapban történt, amikor Súsán várában voltam, 2 hogy megérkezett hozzám egyik rokonom, Hanání és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. 3 Elmondták nekem, hogy azok, akik a fogság után megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban élnek abban a tartományban, Jeruzsálem várfala pedig csupa rés, és kapui tűzben égtek el. 4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, 5 és ezt mondtam: Ó, Uram, menny Istene, te nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat. 6 Fordulj hozzám figyelmesen, tekints reám, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted a te szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyeket elkövettünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! 7 Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. 8 Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én szétszélesztelek benneteket a népek közé, 9 de ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat, akkor ha az ég széléig űztelek is el benneteket, még ott is összeszedlek és elviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott lakjék az én nevem. 10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál hatalmaddal és erős kezeddel! 11 Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert a te szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.

Nehémiás már a fogságban született, Jeruzsálemmel nem volt kapcsolata. Isten mégis kiválasztotta az újjáépítésre. Az Úr ígéreteire támaszkodva bűnbánatot tart, s bár tudja, hogy nem lesz könnyű a munkája, mégis bízik benne, hogy Isten útját járva sikerre jut. Így hív el minket is mindennap az Úr bűnbánatra, új és új célok elérésére. Merjük rábízni feladataink végkimenetelét, hiszen élő ígéretünk van, hogy ő hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget azokkal, akik őt szeretik, és parancsolatait megtartják (5).

RÉ 130 MRÉ 130

„… szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek.” (Róma 10,1-13) Róma 10,1-13

(1) „… szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek.” (Róma 10,1-13) Igen, csak így lehet! Ez Istennek kedves, szentlelkes „hozzáállás”. – 1. Szívből jót kívánni, és a legfőbb jót, az üdvösséget kívánni a másiknak, ezért könyörögni (1). – 2.  Aztán jól szólni. Amikor észrevettem a másikban a hibát, akkor imádságos szívvel gyötrődök, mielőtt szólok: valóban jól látom-e? Pál apostol ezt a gyötrődést már az előző fejezetben megkínlódta, saját népével kapcsolatban. Vagyis, amikor szólok a másiknak, akkor nem „beszólok”, bocsánat a kifejezésért, hanem érte szólok az Úr színe előtt; még „kritikai” észrevételeimmel is mellette, érte tanúskodok (2). – 3. Végezetül jól, helyesen hinni. Ki merjük mondani azt, amit itt az apostol? Aki szájával Úrnak vallja Jézust, és szívvel hiszi, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, az üdvözül; - legyen bármely nép, felekezet, kegyességi irányzat, kidolgozott tanrendszer követője is az illető (9-13). Nem emberi erőfeszítéssel, „vallásos rajongással”, vagy bármiféle pótcselekvéssel (2-3), hanem Isten kegyelméből, hit által adatik a megoldás, a megváltás, az üdvösség (4-8).* Az ember ebben csak elfogadó lehet, a hit „érzékszervével”.

___

* Az apostol az Írásból, Mózes ötödik könyvéből veszi érvelésének alapját, amelynek lényege, hogy nem lehet a törvényt cselekedetek által úgy betölteni, hogy abból élet származzon. Ezt emberi erőfeszítéssel elérni éppúgy lehetetlen, mint az égbe felmenni és onnan Jézus Krisztust lehozni, vagy leszállni a halál mélységeibe, és onnan Jézus Krisztust felhozni; - vagyis éppen olyan lehetetlen a törvény cselekedete által üdvözülni, mintha az ember a megtestesülést és a feltámadást akarná a saját erejéből „elintézni”. Ezt csak a kegyelem adhatja (4-8).