előző nap következő nap

„Istenünk harcol értünk” (14) Neh 4

1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagyon megharagudtak, 2 és mindnyájan egy akarattal úgy határoztak, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne. 3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. 4 A júdaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! 5 Ellenségeink meg ezt mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának. 6 A szomszédságukban lakó júdaiak azonban tízszer is figyelmeztettek bennünket: Mindenhol, ahová visszatértünk, ellenünk készülődnek! 7 Azért odaállítottam a népet a fal tövébe, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként kardokkal, dárdákkal és íjakkal. 8 Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért! 9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. 10 Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. 11 A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. 12 Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. 13 Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 14 Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk! 15 Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. 16 Ugyanekkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. 17 Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is a fegyverével ment mindenki.

Nehéz helyzet, amikor az ellenség a közelbe ér, és amikor a hitetlenség, a reménytelenség győzedelmeskedni látszik. Nekünk azonban az ilyen terhes időszakokban is ott a lehetőség, hogy a nagy és félelmes Úrra gondoljunk (8), aki meghiúsítja ellenségeink terveit (9). Kitartásunkkal, bizalmunkkal példát mutatunk a környezetünknek, családtagjainknak is (8), és azoknak a testvéreknek, akikért imádkozunk, hogy ők is meghallják az Úr hívó hangját, hogy ők is felismerjék, „Istenünk harcol értünk" (14) a legveszedelmesebb időkben is.

RÉ 129 MRÉ 129

„Lásd meg tehát Isten jóságát…”(Róma 11,17-24) Róma 11,17-24

(22) „Lásd meg tehát Isten jóságát…”(Róma 11,17-24)* A szelíd olajfa Isten elsőnek kiválasztott népe. A szelíd olajfa ágai közül egyesek nem teremtek, „megkeményedtek” (20), ezért letörte őket a „Gazda”, és helyükre a vad olajfa ágait oltotta be, hogy részesüljenek a szelíd olajfa gyökerének zsírjából, és megszelídüljenek (17). Az egész fát a gyökér táplálja, az áldott „Gazda” pedig gondozza. A fa teljes sorsáról a „Gazda” dönt, az egész „folyamatot” Ő tartja kézben. Ő pedig nem feledkezik el a levágott ágakról sem, mert azok is az övéi! Micsoda érthetetlen irgalom (22-24).** De az olajfa sokféle ágai nem perelhetnek dicsekvően, sem egymással, végképp nem a „Gazdával”. Az ágak alázattal elfogadhatják, „élvezhetik”, és hitük gyümölcseivel meghálálhatják a „Gazda” döntését, szeretetét és gondoskodását (20). Ez az alázat, ez a leborulás; ez a hálás, önmegadó, ráhagyatkozó gyümölcstermés hiányzik ebből a világból. Mindenki perel, mutogat, dicsekszik, nagyra akar nőni, elvadul, és már-már halálra terheli a tápláló gyökeret, valamint próbára teszi a „Gazda” türelmét. Ennél a lelkületnél még a félelem is jobb, amely legalább összetöri az elbizakodottat (20).***

___

* Az apostol képpel szemlélteti az üzenetet.

** Valóban érthetetlen ez a kegyelem: ugyanis nincs olyan e-világi kertész, aki a vadat oltja a szelídbe…

*** Mindannyian kegyelemből vagyunk még! Isten keménysége is jóságát szolgálja (20-21), hogy minden nép gyermekei megismerhessék irgalmát.