1 Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtti téren, és azt mondták Ezsdrásnak, az írástudónak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek. 2 A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. 3 Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtti téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. 4 Ezsdrás, az írástudó egy erre az alkalomra készített szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Mísáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. 5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. 6 És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt. 7 Jésúa, Bání, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. 8 Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. 9 Akkor Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik elmagyarázták a törvényt a népnek, így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait. 10 Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek! 11 A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! 12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak, és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket. 13 Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdrásnál, az írástudónál, hogy még jobban megértsék a törvény szavait. 14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az Úr Mózes által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Izráel fiainak. 15 Kihirdették és közhírré tették ezért minden városban meg Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. 16 Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, az Isten háza udvarán és a Vízi-kapu meg az Efraim-kapu előtti téren. 17 Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Izráel fiai Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm. 18 Nap nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napon át ünnepeltek, a nyolcadik nap pedig a törvényben előírt ünnepnap volt.
(1) „A hitben erőtlent fogadjátok be…”(Róma 14,1-12) Sok különbség lehet Jézus Krisztus követői között, nézeteikben, szokásaikban, életfolytatásukban (1); - abban, hogy mit esznek, vagy mit nem esznek (2-3); milyen napokat ünnepelnek (5); - milyen szabályoknak vetik alá magukat. Az egyik olyan dolgoktól is megtartóztatja magát, amelyben a másik nem lát semmi bűnt, és szabadon él azzal. – A lényeg azonban csakis az, hogy Jézus Krisztust Isten Fiának, Megváltónak tartsuk, akkor egymásnak testvérei vagyunk. Pál ezen túl semmiféle felesleges vitába nem folyik bele. Az ilyen vitáknak ugyanis az a természetük, hogy a lényegtelen kérdések hatalmas áradattá dagadnak, amely mindegyik felet magával sodorja, hiszen egyik fél sem enged, egy jottányit sem. – Pál azonban ennél konkrétabban is állást foglal a kérdésben, amikor kimondja, hitben erőtlennek nevezi azokat, akik ezekhez a külsőségekhez ragaszkodva élik meg keresztyén hitüket, így „szent” szabályokkal kötözik meg életüket, Jézus Krisztusban nyert szabadságukat (1). „Minél erősebbé válik a hit, annál mellékesebbé válik az, amit mi teszünk, mert maga Jézus Krisztus és az Ő műve minden!” (Victor János)*
___
* Kiegészítések a magyarázathoz:
– Az apostol kéri a gyülekezet tagjait, hogy tűrjék el egymást szeretetben, nem egymást ítélgetve, bízva abban, hogy mindenki Jézus Krisztusért teszi azt, amit tesz; - és a részleteket ne emeljék üdvösség-kérdéssé, hiszen csakis az Úr tart meg (4), nem pedig az, hogy zöldséget eszünk, vagy húst; rockzenét hallgatunk, vagy klasszikust; szombatot ünneplünk, vagy vasárnapot. Áldott bizonyosság ez, hogy akár így teszünk, akár úgy teszünk; akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk (7-9). Ennyi elég! Aki azonban ragaszkodik a cselekedeteihez, annak minden részletéhez, azt az Isten valóban ezek alapján kéri számon (10-12).