előző nap következő nap

„...tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban.” Neh 7,39–72

39 A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman, 40 Immér leszármazottai ezerötvenketten, 41 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, 42 Hárim leszármazottai ezertizenheten. 43 A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen. 44 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan. 45 A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan. 46 Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, 47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai, 48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, 49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, 50 Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai, 51 Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, 52 Bészaj fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai, 53 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, 54 Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, 55 Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai, 56 Necíah fiai, Hatífá fiai. 57 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai, 58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, 59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámón fiai. 60 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak. 61 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók: 62 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten. 63 A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét. 64 Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól. 65 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal. 66 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, 67 azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. 68 Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk. 69 A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst. 70 Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire. 71 A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott. 72 A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban. A hetedik hónap kezdetére már saját városaikban laktak Izráel fiai.

A megtalált származási jegyzék (5) megőrizte a hazatérők névsorát és adományaikat. Papok különösen is sokan tértek haza a fogságból, mert az igazi helyük a templomnál van. Értjük-e ezt? Bármit kínál is a világ, mi elhagyjuk azt a „templomért", Krisztus hűségéért, szolgálatáért?! Mert az igazi helyünket, jövőnket, egzisztenciánkat Krisztusban leljük meg. Így érthető az a hatalmas hálaáldozat is, amit a templom építéséért hoztak a hazatérők.

RÉ 92 MRÉ 92

„…egymást szeressétek…”(Róma 13,8-14) Róma 13,8-14

(8) „…egymást szeressétek…”(Róma 13,8-14)* A szeretet ott kezdődik, hogy nem tesz rosszat a másiknak; - vagyis szándékosan nem okoz testi-lelki fájdalmat embertársának; vagyis nem csak a „testvérének”; - tágabb a kör, embertársának, felebarátjának. Semmiféle vallás, vagy eszme nem jogosíthat fel arra senkit, hogy a másiknak rosszat tegyünk (10). A szeretet ugyanakkor soha nem erőlteti magát a másikra, nem tolakodó, nem tapintatlan, nem erőszakos, nem kapaszkodik a másikba úgy, hogy a segítőjét is magával rántsa. Vagyis a szeretetet tapasztaló ember nem él vissza azzal, ha őt szeretik. Ezért hangsúlyozza az apostol, hogy senkinek semmivel se tartozzunk (8). Lehetőleg minél kevésbé telepedjünk egymásra. Szeretetünk soha ne legyen terhes a másik számára. Jézus Krisztus szeretete soha el nem múlik (1Korinthus 13). Az Ő szeretete megváltó, isteni szeretet; - mérhetetlenül több a fentieknél. De ha Szentlelke által egy csipetnyit ad nekünk ebből a szeretetből, akkor már nem a mi gyarló, önző, zsaroló szeretetünk, hanem az Ő szeretete munkál közöttünk, amelynek van hatalma megváltoztatni ezt a világot.

___

 

*A szeretet konkrét, világos meghatározását olvashatjuk itt.

– 1. Szeretettel lehet betölteni a törvényt, Isten törvényét ugyanúgy, mint minden rideg paragrafust. A törvény a rendet biztosító nélkülözhetetlen keret, de halálos rabság szeretet nélkül. A legegyszerűbb példa erre az, amikor megtapasztaljuk, milyen erőforrás, ha a mindenféle bürokrácia törvényi rengetegében valaki ránk mosolyog, és nem csupán a kötelezően előírt kedvességgel, hanem emberséggel, szeretettel, hittel segít előbbre jutni (8-9).

– 2. Isten Igéje számol az ember nyomorúságával, bűnével, miszerint mindeneknek előtte saját magunkat szeretjük. Ha minél többen, a másik embert legalább annyira szeretnénk, mint magunkat, kevesebb lenne a nyomorúság ezen a világon (2Mózes 20,14). Ez az indulat azonban a Szentlélek ajándéka, Őnélküle lehetetlen, Őnélküle „utópia”, olcsó „moralizmus” (9).

– 3. A szeretet ott kezdődik, hogy nem tesz rosszat a másiknak; - vagyis szándékosan nem okoz testi-lelki fájdalmat embertársának; vagyis nem csak a „testvérének”; - tágabb a kör, embertársának, felebarátjának. A Szentlélek megvilágosítja értelmünket és megerősíti akaratunkat, hogy „tudatosan” is törekedjünk erre. Semmiféle vallás, vagy eszme nem jogosíthat fel arra senkit, hogy a másiknak rosszat tegyünk (10).

– 4. A szeretet ugyanakkor soha nem erőlteti magát a másikra, nem tolakodó, nem tapintatlan, nem erőszakos, nem kapaszkodik a másikba úgy, hogy a segítőjét is magával rántsa. Vagyis a szeretetet tapasztaló ember nem él vissza azzal, ha őt szeretik. Ezért hangsúlyozza az apostol, hogy senkinek semmivel se tartozzunk (8). Lehetőleg minél kevésbé telepedjünk egymásra. Szeretetünk soha ne legyen terhes a másik számára.

– 5. Jézus Krisztus szeretete soha el nem múlik (1Korinthus 13). Az Ő szeretete megváltó, isteni szeretet; - mérhetetlenül több a fentieknél. De ha Szentlelke által egy csipetnyit ad nekünk ebből a szeretetből, akkor már nem a mi gyarló, önző, zsaroló szeretetünk, hanem az Ő szeretete munkál közöttünk, amelynek van hatalma megváltoztatni ezt a világot.