előző nap következő nap

„Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.” Neh 11

1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. 2 Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép. 3 A júdai tartomány főemberei Jeruzsálemben telepedtek le. De Júda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Izráel többi része, a papok, a léviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak a leszármazottai. 4 Jeruzsálemben telepedtek le Júda és Benjámin leszármazottai közül a következők:Júda leszármazottai közül Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül. 5 Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójáríb fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóní fia volt. 6 Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Jeruzsálemben. 7 Benjámin leszármazottai közül Szallú, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítíél fia, aki pedig Jesajá fia volt, 8 azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. 9 Ezeknek Jóél, Zikrí fia volt a felügyelőjük, Júda, Szenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt. 10 A papok közül Jedajá, Jójáríb fia, Jákín, 11 Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahítúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt. 12 Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amcí fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki pedig Malkijjá fia volt. 13 Rokonsága, a családfők kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt. 14 Rokonai, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdíél, Gedólím fia volt. 15 A léviták közül Semajá, Hassúb fia, aki Azríkám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunní fia volt. 16 A léviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád az Isten házán kívül adódó munkát irányította. 17 Mattanjá, Míká fia, aki Zabdí fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni, aztán Bakbukjá, testvérei körében a második, majd Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki pedig Jedútún fia volt. 18 Összesen kétszáznyolcvannégy lévita lakott a szent városban. 19 Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál. 20 Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városaiban laktak, mindenki a maga örökségében. 21 A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői. 22 A jeruzsálemi léviták felügyelője Uzzí, Bání fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Ászáf fiai közül, akik az Isten háza szolgálatában énekelni szoktak. 23 Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit. 24 Petahjá, Mesézabél fia, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közül származott, és a király megbízottjaként a nép ügyeit intézte. 25 A vidéki városok közül Júda fiai laktak Kirjat-Arbában és falvaiban, továbbá Díbónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban, 26 Jésúában, Móládában és Bét-Peletben, 27 Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban, 28 Ciklágban, Mekónában és falvaiban, 29 Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban, 30 Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákísban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig ők telepedtek le. 31 Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak, 32 meg Anátótban, Nóbban és Ananjában, 33 Hácórban, Rámában és Gittajimban, 34 Hádídban, Cebóímban és Neballatban, 35 Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében. 36 A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le.

Benépesíteni egy üres várost, feladva a korábbi otthont, megszokott környezetet, kényelmet: nagy áldozat volt! Ezért áldotta a nép az önkénteseket! Benépesíteni az üres templomot, kiürült gyülekezeti alkalmakat, és ezért új szokásokat felvenni: szintén áldozat. Ott vagy-e azok között, akik ezt önként teszik, egyedül Isten dicsőségére?

RÉ 48 MRÉ 48 

„…semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…”(Róma 15,14-33) Róma 15,14-33

(18) „…semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…”(Róma 15,14-33)* Pál hangsúlyozza, hogy semmi olyanról nem mer beszélni, amit nem Jézus Krisztus tett általa (18). Más népek között az evangélium hirdetése akkor még töretlen ugar volt. Pál erő feletti, életveszélyes (30-33), de felülről megáldott küldetése volt, Isten akaratából, hogy az első szántást elvégezze (14-21). Mi már az Ő munkájába állhattunk, és még sokakéba, akik előttünk jártak. Mégis, az apostol milyen alázattal vall szolgálatáról: Nem én tettem, hanem Jézus Krisztus cselekedett általam. Ez az alázat Jézus Krisztus mai szolgáinak életében is nélkülözhetetlen ajándék, amely az előttük járt szolgákra is hálával tekint. Hozzátéve, hogy ez az alázat naponta könyörög azért, hogy saját cselekvését soha ne keverje össze az Úréval. Pál alázata megmutatkozik terveiben is. Vágyódik Hispániába, megállva Rómában (22-24), ahol majd azt reméli, hogy kissé megpihenhet a testvérek között (32). De előtte még a pogányokból megtért testvérek adományát viszi Macedóniából és Akhájából a jeruzsálemi zsidókeresztyén gyülekezetbe (25-29). Micsoda alázat ez is: egymáshoz szeretni a keresztyénség nagy családjait. Több ez, mint alázat, küldetéses szolgálat, amelynek során az élete sem volt drága. Ez a hitvallásos alázat sokat segíthetne rajtunk.

___

* Hatalmas igeszakasz ez is. Csak egy ragyogó gyöngyszemét csodálhatjuk meg most.