előző nap
következő nap

„akit lelkemből szeretek” Énekek 3

1 Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam. 2 Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam. 3 Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Nem láttátok – kérdeztem –, akit lelkemből szeretek? 4 Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába. 5 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! 6 Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora. 7 Nézd, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül! 8 Mindnyájan kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem rettegnek éjszaka sem. 9 Gyaloghintót csináltatott magának Salamon király a Libánon fáiból. 10 Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai. 11 Gyertek ki, Sion lányai, nézzétek Salamon királyt a koronával, mellyel megkoronázta anyja nászának napján, szíve örömének napján!

Múló vonzalmakat, fellángolásokat mindenki átél. Mégis mindenki a soha el nem múló szerelemre vágyik, megtalálni azt, „akit lelkemből szeretek" (1). A boldog házasság erős alapra épül. Ez pedig nem anyagi biztonság, nem egzisztencia, hanem egység azzal, akivel a lelkem összeforr. „...a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent" (1Jn 4,7). Ne féljünk újjászületni arra a szerelemre, ami Jézusban ismerhető meg a Szentlélek által. Ezen az alapon épül fel a minden mást kizáró ragaszkodás ahhoz, akit lelkünkből szerethetünk.

RÉ 45 MRÉ 45

„…Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.”(2Korinthus 1,23-2,4) 2Korinthus 1,23-2,4

(1) „…Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.”(2Korinthus 1,23-2,4) Nagyon fontos ez a lelkület, a krisztusi öröm indulata: elhatároztam, hogy nem szomorúsággal, hanem örömmel megyek hozzátok. Csak példaként említem, hogy hányszor figyelmeztet engem is erre az indulatra Isten Igéje, amikor elfáradok az egész napos hajszában. Végig tartottam magam, hazaérve pedig figyelmeztet az Úr, nehogy megszomorítsam fáradtságomban azokat, akiket a legjobban szeretek. Ilyenkor van a leginkább szükség arra, hogy elhatározzuk: nem megyünk haza szomorúsággal, sőt megvidámítjuk azokat, akiket a leginkább szeretünk. A krisztusi öröm arra jogosít fel, hogy megszomorodhatunk dolgok miatt, de nem szomoríthatunk meg senkit, mert csakis a másik megvidámítására van „mandátumunk”. Nagy áldás fakad ebből, hiszen, ha a másikat megvidámítjuk, akkor ő is meg fog vidámítani bennünket (2). Tehát itt arról van szó, hogy kölcsönösen vidámítsuk meg egymást, a krisztusi örömmel.*

___

* Egymás kölcsönös megvidámításában, az Isten eszközei vagyunk; ugyanis a saját erőnkből csak szomorítani tudjuk egymást. Megvidámítani, valóságos, krisztusi örömöt átadni csak az Isten hatalmával lehetséges. Isten eszközei vagyunk, ha egymást örömre hangoljuk. Talán többen ismerik Bródy János dalát, esetleg a dallamát is, amely így hangzik: „Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen, mit tehetnék, áruld el nekem…”. Mit tehetnék érted, hogy a szívedben, minden pótszer nélküli öröm legyen, ez a krisztusi öröm legyen, amely megszomorodik, de sohasem szomorú. Ugye belátjuk, Istentől való küldetés, ha egymást örömre hangoljuk, erre a krisztusi örömre.