„Mily szép vagy, kedvesem, mily szép vagy!” Énekek 4
A menyegző napján a menyasszony olyan lesz, mint a bezárt kert, bekerített forrás, lepecsételt kút (12). A vőlegény az egyetlen, akinek joga van hozzá, senki másnak. Nem kényszerűség ez. A teljes öröm átélését nem keserítheti, kísértheti semmi és senki, ne árnyékolja be múlt, jelen vagy jövő. Egymás számára kiválasztott ajándékok, és azok is maradnak minden körülmények között. Isten Szentlelke újítson erre a közösségre minden párban élőt, és ilyen kapcsolatokért imádkozzunk gyermekeink számára.
RÉ 128 MRÉ 128
„… hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2,5-11) 2Korinthus 2,5-11
(10) „… hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2,5-11) Valaki nagyon megbántotta, megrágalmazta az apostolt. Pál igen megküzdött ezzel a helyzettel, és küzdött a megbocsátásért is. A megbocsátás első lépése, hogy amikor „szomorítanak” bennünket, vagy akár megrágalmaznak; akkor jusson eszünkbe: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak…” (Efezus 6,12). Mindig úgy tekintsünk ellenségünkre, hogy lényegében nem vele van dolgunk, hanem a gonosszal, és annak seregével, akiknek célja az, hogy mindent „szétdobáljanak”. Ez természetesen nem mentesít senkit sem, ha bajkeverővé, és így a gonosz eszközévé lesz. Hiszen az ember nagy nyomorúsága éppen az, hogy enged a gonosz hatalmának; - ahelyett, hogy leborulna Isten hatalma előtt. Ez a leborulás azonban kegyelmi állapot, miközben elindulhatunk a megbocsátás útján, hiszen nem vér és test ellen van harcunk. Persze, ha mi szomorítjuk meg a másikat, ha mi leszünk a gonosz hatalmasság eszközei; - azt is vegyük észre. Ennek belátása is kegyelmi állapot.