előző nap
következő nap

„...tízezer közül is kitűnik. ...és rajta minden oly kívánatos” Énekek 5

1 Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől! 2 Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei. 3 Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be? 4 Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem felindult iránta. 5 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a zárra. 6 Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem válaszolt. 7 Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei. 8 Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok! 9 Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó, asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz hozzánk? 10 Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik. 11 Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék. 12 Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek. 13 Arca, mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha folyik. 14 Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsontszobor zafírokkal rakva. 15 Combjai márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás, mint a cédrusok. 16 Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!

A menyasszony ébren várja vőlegénye érkezését, mire azonban ajtót nyit, ő már nincs sehol. Álmodozásainkban gyakran festünk olyan képet egymásról, aminek nincs köze a valósághoz. Bizony, a résen benyúlás sem egyezik az ajtón kopogtatással. Nem is jön létre találkozás. Józanoknak kell lennünk, és egyenes úton járni ahhoz, hogy egymás melletti döntésünk megbánhatatlan és kikezdhetetlen legyen egy életen át. „...tízezer közül is kitűnik. ...és rajta minden oly kívánatos" (10.16).

RÉ 148 MRÉ 148

„Mert a Krisztus jó illata vagyunk…” (2Korinthus 2,12-17) 2Korinthus 2,12-17

(15) „Mert a Krisztus jó illata vagyunk…”(2Korinthus 2,12-17)* Jézus Krisztus a „jó illat”: egyeseknek „élet illata életre”, másoknak „halál illata halálra” (16). Kálvin hangsúlyozza, hogy mindig meg kell különböztetnünk az evangélium sajátos tisztét, miszerint az evangélium az élet szolgálata; - az evangélium járulékos tisztétől, melynek következtében az evangélium hirdetése, egyesek életében a „halál illatává” lehet. Látva a világ nagy hitetlenségét, vallásos köntösben is istentelenségét; - a tapasztalataink aláhúzhatják az Ige igazságát. Kálvin is utalt erre. Ezek az igei gondolatok azonban nagy alázatra kényszerítik Isten népét. Az üdvösség és a kárhozat kérdése kapcsán ugyanis nekünk mindent csakis az üdvösség felől szabad szemlélnünk. Kizárólag az élet pártján álló, mindent tökéletesen intéző Isten ügye az, hogy vannak-e hadifoglyok, mennyien vannak azok, és Ő azokat egykor kiszabadítja-e? (16) A kárhozat itt van, most van, Jézus Krisztus nélkül örökké van. A kárhozatról ezen túl még annyit mondhatunk, Paul Tillich teológussal együtt, hogy Isten szuverenitásához, hatalmához az is hozzátartozhat, hogy egyszer tisztára sepri a poklot; - ezt felvillantja, de nem garantálja (1Korinthus 15,28).

___

* Jézus Krisztus nem azért jött a világra, hogy kárhoztassa a világot (János 12,47-48). Mi szükség is lett volna erre, hiszen Őnélküle mindannyian kárhozottak vagyunk. Ő a világ világossága, aki a hitetleneket megvakítja (János 8,12; János 9,39). Ő a szegletkő (1Péter 2,6), de sokaknak botránkozás köve (Róma 9,33).