előző nap következő nap

„...uralkodása harmadik évében lakomát rendezett..." Eszt 1,1–9

1 Történet Ahasvérós idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány királya volt. 2 Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült, 3 uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és a méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezető emberei. 4 Hosszú ideig, száznyolcvan napon át mutogatta nekik királysága dicső gazdagságát és fenségének csodálatos kincseit. 5 E napok elmúltával a király hét napig tartó lakomát rendezett Súsán várában, a királyi palotát körülvevő kertben az egész nép apraja-nagyja számára. 6 Fehér vásznak és bíborkék szőttesek voltak kifeszítve fehér és bíborvörös kötelekkel meg ezüstkarikákkal a márványoszlopok között, és arany- meg ezüstpamlagok álltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötétmárvány-kövezeten. 7 Aranyedényekből ittak, mindegyik edénynek más-más volt a mintája. A királyi bort királyi bőkezűséggel adták. 8 Senkinek sem szabták meg, hogy mit és mennyit ihat, mert a király meghagyta az összes udvarnokának, hogy mindenkinek a kedvében kell járni. 9 Vasti királyné is rendezett egy lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában.

Csak pár évvel a perzsák görögországi hadjáratát megelőzően, Kr. e. 483-ban vagyunk. Ahasvérós (I. Xerxész) gazdag és mérhetetlen hatalmú perzsa király udvarában a hat hónapon (4) át tartó ünnepségsorozatot egy hét napig tartó lakoma tetőzi be. Az egész nép királyi módra élvezheti a bőséges ételeket és a nemes borokat. Ritka fellélegzés egy ilyen önkényúr uralma alatt. Mennyire más a hangulata a Bárány uralmának és lakomájának (Jel 19,6–9)!

RÉ 427 MRÉ 431

„…a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek…”(2Korinthus 4,7-18) 2Korinthus 4,7-18

(12) „…a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek…”(2Korinthus 4,7-18)* Örökre maradandó kincsünk van, a megváltás örömhíre. Ezt a kincset ránk bízta az Úr, akik halandó, gyarló emberek vagyunk, „törékeny cserépedények”. A cserép pedig soha nem bízhatja el magát, a virággal szemben, mert csak szolgál, hordoz, és ha leesett és eltörött, egyszerűen másik cserépbe ültetik a virágot. Ez azt jelenti, hogy a cserépedény csak egy eszköz: a lényeg a virág, az erőforrás pedig a táptalaj (7); - „az egész” pedig az Úrtól van és az Úr kezében van. Ígéretet fűz ehhez a szolgálathoz az Úr, miszerint sok baj érheti Jézus Krisztus követőjét, de el nem veszhet, hiszen a feltámadott Jézus Krisztus örök győzelme érvényes az életére és a szolgálatára (8-9). Jézus halálát hordozzuk a testünkben, és a feltámadott Jézus Krisztus élete láthatóvá lesz rajtunk (10-11): - külső emberünk törékeny, avul; de a belső erősödik (16); - szenvedésünk pillanatnyi, de dicsőségünk örök (17).

___

 

* Örökre maradandó kincsünk van, a megváltás örömhíre.

– 1. Ezt a kincset ránk bízta az Úr, akik halandó, gyarló emberek vagyunk, „törékeny cserépedények”. A cserép pedig soha nem bízhatja el magát, a virággal szemben, mert csak szolgál, hordoz, és ha leesett és eltörött, egyszerűen másik cserépbe ültetik a virágot. Ez azt jelenti, hogy a cserépedény csak egy eszköz: a lényeg a virág, az erőforrás pedig a táptalaj (7); - „az egész” pedig az Úrtól van és az Úr kezében van.

– 2. Ígéretet fűz ehhez a szolgálathoz az Úr, miszerint sok baj érheti Jézus Krisztus követőjét, de el nem veszhet, hiszen a feltámadott Jézus Krisztus örök győzelme érvényes az életére és a szolgálatára. Kell-e ennél nagyobb örömhír és erőforrás törékeny cserépedény, de szolgáló életünkre nézve. Ellentétpárokkal fejezi ki az apostol mindezt: szorongatnak, de nem szorítanak be; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de nem pusztulunk el (8-9)

– 3. Összegezve: Jézus halálát hordozzuk a testünkben, és a feltámadott Jézus Krisztus élete láthatóvá lesz rajtunk (10-11). Külső emberünk törékeny, avul; de a belső erősödik (16). Szenvedésünk pillanatnyi. Dicsőségünk örök (17). A láthatókra nézünk, nem a láthatatlanokra. Ezért nem csüggedünk. Ha pedig belehalunk a szolgálatba és nem a saját „dolgainkba” haltunk bele (12-13), akkor ez sokak számára életet jelentett (15). Jézus Krisztus követője nem tud másként élni: hisz és szól (13); miközben egész életével kommunikálja az evangéliumot. Ha valaki ebbe „kopik bele” annak üdvösséges elmenetele volt, amely kitüntetés, méltóság, áldás, örök élet.