„Eszter így válaszolt: Van kérésem és kívánságom." Eszt 5
1 Három nap múlva Eszter királynői ruhába öltözött, és megállt a királyi palota belső udvarán, szemben a királyi palotával. A király éppen királyi trónján ült a királyi palotában, szemben a palota bejáratával. 2 Amint meglátta a király, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyelmes volt hozzá, és kinyújtotta Eszter felé a kezében levő aranypálcát. Akkor odament Eszter, és megérintette a pálca végét. 3 A király megkérdezte tőle: Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod! 4 Eszter így válaszolt: Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet rendeztem. 5 A király erre így szólt: Siessetek Hámánért, hogy teljesítsük Eszter kérését! Azután a király Hámánnal együtt elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. 6 Borozgatás közben így szólt a király Eszterhez: Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha az ország felét is, meglesz! 7 Eszter így válaszolt: Van kérésem és kívánságom. 8 Ha elnyertem a király jóindulatát, és jónak látja a király, hogy megadja kérésemet és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet rendezek nekik. Holnap azután válaszolok arra, amit a király kérdezett. 9 Azon a napon Hámán örömmel és jókedvűen távozott. Ám a király kapujában meglátta Hámán Mordokajt, aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle, úgyhogy elöntötte Hámánt a méreg Mordokaj miatt. 10 Hámán azonban erőt vett magán, és hazament. Majd magához hívatta barátait meg feleségét, Zerest, 11 és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél. 12 Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet rendezett, csak a királyt és engem, és holnapra is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt. 13 De mindebben semmi örömömet nem lelhetem addig, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj ott ül a király kapujában! 14 Akkor ezt mondta neki a felesége, Zeres és a barátai: Csináltatni kell egy ötven könyök magas bitófát, reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordokajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. Hámán helyeselte ezt a dolgot, és megcsináltatta a bitófát.
A kockázat vállalására jó felkészülni. Eszter díszes ruhába öltözött. A világban a külső, a megjelenés sokat számít. Állásinterjúk, családi életek is múlhatnak rajta. Ha el akarunk érni valamit, mi is élünk ezekkel az eszközökkel. A külső mögött mi rejlik? Isten ügyében is megkerülhetetlenek az emberi eszközök ahhoz, hogy sikerrel járjunk el? Jézus fehér ruhát ígér. Megelégszünk kegyelme egyszerűségével, vagy a színek, díszek kavalkádja ragad csak magával?
RÉ 276 MRÉ 331
„Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak…” (2Korinthus 7,1-4) 2Korinthus 7,1-4
(1) „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak…” (2Korinthus 7,1-4) Olyan Urunk van, aki Jézus Krisztusban beteljesítette ígéreteit, majd ezeket az ígéreteket kiteljesíti rajtunk az Ő visszajövetelével. A beteljesedett és a kiteljesedő ígéretek közötti időszakban élünk mi ezen a földön. – 1. Isten ígéretei arra késztetnek bennünket a Lélek által, hogy Isten-félelemben éljünk, azaz rendben legyünk Istennel, aki rendezte a viszonyát velünk. Az Isten-félelem a gyakorlatban megtisztulást, folyamatosan feltisztuló életet jelent. Ez valójában a megszentelődés, amelyben egyre inkább az Úr tökéletes akaratához igazítjuk az életünket (1). – 2. Isten ígéretei arra késztetnek bennünket a Lélek által, hogy egyre nagyobb bizalmunk legyen a másik ember felé; legalább a közvetlen környezetünkben élők felé. Vagyis rendben legyünk egymással. Bizalmi válság kellős közepén élünk. Lám, Pál apostolt is meggyanúsították a Korinthusban gyűjtött adománnyal kapcsolatban (2-4).*– 3. Isten ígéretei arra késztetnek bennünket a Lélek által, hogy csordultig töltődjünk örömmel, vagyis rendben legyünk önmagunkkal(4).**
___
* A bizalom lényege, ahogy ezt Pál is megfogalmazza a korinthusiak felé, hogy felhagyunk minden gyanúsítgatással, és nemcsak elfogadjuk, hanem befogadjuk a másikat. Ezzel a bizalommal „lehetetlen” visszaélni.
** Aki ugyanis rendben van Istennel, a másik emberrel, és önmagával; akiben ezáltal csordultig van az öröm, mégpedig az Istentől való öröm, az tud másoknak is adni ezekből. Könyörögjünk, hogy Isten minél többünket formáljon át az Ő képére ezen a földtekén ilyenekké.