„Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem?" Eszt 6
1 Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes történetek krónikáját, és olvassanak föl belőle a királynak.
2 És rátaláltak arra a följegyzésre, amely szerint Mordokaj följelentette Bigtánát és Terest, a király küszöbét őrző két udvarnokot, akik merényletet terveztek Ahasvérós király ellen.
3 A király megkérdezte: Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak? A király szolgálatára álló ifjak így feleltek: Semmit sem adtak neki.
4 Akkor ezt kérdezte a király: Ki van az udvarban? Hámán ugyanis éppen megérkezett a királyi palota külső udvarába, hogy megkérje a királyt, akasztassa föl Mordokajt arra a bitófára, amelyet neki állíttatott.
5 Az ifjak ezt felelték a királynak: Hámán áll itt az udvarban. A király így szólt: Jöjjön be!
6Amikor Hámán bement, megkérdezte tőle a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király? Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem?
7 Azért ezt felelte Hámán a királynak: Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni,
8 hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát!
9 Adják át a ruhát és a lovat a király egyik legelőkelőbb főemberének! Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város főterén, és ezt kiáltozzák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.
10 Akkor a király ezt mondta Hámánnak: Siess, hozd azt a ruhát és lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordokajjal, aki a király kapujában ül! Semmit se hagyj el abból, amit mondtál!
11Ekkor Hámán fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordokajt, majd végiglovagoltatta a város főterén, és ezt kiáltozta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.
12 Azután Mordokaj visszatért a királyi udvarba, Hámán pedig megszomorodva és fejét betakarva hazasietett.
13 Majd elbeszélte Hámán a feleségének, Zeresnek meg összes barátjának mindazt, ami őt érte. Tanácsadói és a felesége, Zeres ezt mondták neki: Ha Mordokaj, aki miatt most megtántorodtál, valóban zsidó származású, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben.
14 Még beszélgettek, amikor odaértek a király háremőrei, és sietve elvitték Hámánt a lakomára, amelyet Eszter rendezett.
A kitüntetések elismerésül szolgálnak. Munkát, életművet, hőstettet, eredményeket díjaznak velük. A kitüntetett személlyel kapcsolatban felmerülhetnek kétségek is. Én is rászolgáltam, én is dolgoztam annyit, én is... Rám gondoltak? – Hámánnak ez az első gondolata, de csalódnia kell, hiszen ellenségét tüntetik ki, és a szervezési feladatokat is neki kell ellátnia. Isten irányunkban tanúsított kitüntetett figyelme is hasonlóan alakul szabadításunk véghezvitelében.
RÉ 96 MRÉ 96
„De Isten a megalázottak vigasztalója…”(2Korinthus 7,5-7) 2Korinthus 7,5-7
(6) „De Isten a megalázottak vigasztalója…”(2Korinthus 7,5-7) Az apostol Tituszt elküldte a „könnyhullatással írt levéllel” Korinthusba, bízva a gyülekezettel való kapcsolata rendeződésében. Ez annyira szívügye volt az apostolnak, hogy nem volt maradása Troászban, ahonnan útjára indította Tituszt, hanem előre ment Macedóniába, és ott várta a híreket (2,13). Titusz jó híreket hozott. Itt leplezetlenül kirajzolódik Pál, ez a „kemény szolga”, emberként is. Tele volt gyötrődéssel, amiben szenvedett a teste és a lelke egyaránt, kívül harcokat, belül félelmeket élt meg (5). Jézus Krisztus követője gyötrődött, mindenféle konfliktus láttán, de a szentek közösségén belüli feszültségek különösképpen megviselték. Ez a gyötrődés azonban nem passzív lemerevedés, hanem mindig imádságosan konkrét cselekvés, a sebek gyógyítása érdekében. Pál ezért írta meg a könnyek levelét. Milyen boldog volt az apostol, amikor jó híreket kapott: Isten megvigasztalta őt, a megalázottat, hiszen minden konfliktus, mindkét félnek megalázó. Lám, Titusz hírei alapján a korinthusiak szeretik, vágyódnak utána. Mennyire vágyott az apostol is a szeretetre.*
___
* A magyarázat kiegészítése:
Akit szeretnek, az szárnyakat kap, és igazán hívő emberként soha nem él vissza azzal (6-7). Isten megoldotta a gyarló emberi problémát. Isten azonban ennél sokkal nagyobb problémát oldott meg: a Jézus Krisztusban megváltott bennünket, legyőzte a bűn, a betegség és a halál hatalmát. Minden konfliktusunk igazából ezek hatalmából fakad. Nekünk mindenekelőtt megváltásra van szükségünk.