előző nap
következő nap

, ...de a zsákmányhoz nem nyúltak." Eszt 9,1–19

1 A tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadik napján, amikor esedékessé vált volna a király törvényerejű parancsának a végrehajtása, és amelyen azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. 2 Összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert az egész lakosságot elfogta a tőlük való félelem. 3 A tartományok összes vezetője, a kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert elfogta őket a Mordokajtól való félelem. 4 Mordokaj ugyanis nagy ember lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt Mordokaj egyre nagyobb ember lett. 5 Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogy csak akartak. 6 Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, 7 közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, 8 Pórátát, Adalját és Arídátát, 9 Parmastát, Aríszajt, Aridajt és Vajzátát. 10 Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 11 Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. 12 Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Mit tehettek akkor a király többi tartományában? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! 13 Eszter így válaszolt: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el! Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! 14 A király megengedte, hogy így legyen. Súsánban kihirdették tehát a törvényt, Hámán tíz fiát pedig fölakasztották. 15 Összegyűltek tehát a súsáni zsidók adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 16 A király tartományaiban élő többi zsidó is összegyűlt életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. 17 Ez adár hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. 18 A súsáni zsidók azonban a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján is összegyűltek, ezért a hónap tizenötödik napján lett csak nyugalmuk, így ők ezt tették meg az evés-ivás és az öröm napjának. 19 Ezért tartják a vidéki városokban lakó vidéki zsidók adár hónap tizennegyedik napján az öröm és az evés-ivás ünnepnapját, amikor ajándékokat küldenek egymásnak.

Különbség van a támadó háború és a védekezésből szükséges harc  között. A mai világunk sem mentes az ilyen önvédő háborúktól. A zsidók szabadulásuk után elpusztítják ellenségeiket. Engedheti ezt Isten? A zsákmánytól való távolmaradás egyértelműen jelzi, hogy a küzdelem célja a szabadság megőrzése. A harc attól marad tiszta, hogy lemond a haszonelvről. Jézus is erőszak áldozatává vált, hogy mi haszonélvezői lehessünk szabadításának.

RÉ 144 MRÉ 144

„… mások buzgósága által a bennetek lévő szeretet valódiságát is kipróbáljam.” (2Korinthus 8,7-15) 2Korinthus 8,7-15

(8) „… mások buzgósága által a bennetek lévő szeretet valódiságát is kipróbáljam.”(2Korinthus 8,7-15)* Áldott az olyan ember, akinek szándéka van arra, hogy segítsen a másikon. Nem arra gondolok, hogy eleve segítő hivatásban „dolgozunk”, esetleg ráérő időnkben részt veszünk, bizonyos korlátok között, ilyen tevékenységekben. Ezek is áldottak és nélkülözhetetlenek. Az Istennek kedves segítő szándék azonban az, amikor egy konfliktusos helyzetben, képessé leszek nem csupán a saját érdekemre tekinteni, hanem a „nagyobb ügyre” nézni, ennek érdekében esetleg alul maradni, értelmes, másokat építő áldozatot hozni.** A valódi szeretet ugyanis csak kölcsönösségben működhet ezen a világon: mások buzgóságára is szükségünk van, hogy a mi bőségünkből odaadjuk az áldott „ráadást” (7-8), abból, amink van (12). Vigyázzunk, a legszegényebbnek is van áldott „ráadása”, amit továbbadhat, ebben nincs kivétel. Itt tévedünk a legtöbbet. A mi szeretetünk ezen a világon legfeljebb „valódi szeretet” lehet, ez pedig soha nem „megváltó szeretet”. Ebben mindnyájan Jézus Krisztusra szorulunk (9). Őnála, odaát, majd megnyugtatóan kiegyenlítődnek a dolgok (13-15).

___

* Brecht drámája, a szecsuáni jólélekről, felveti a segítő szeretet problémáját: „… add a kisujjad és kitépik az egész karodat”.

** Az üzenet kiegészítése:

Istenünk, Szentlelke által a krisztusi gazdagságban részesít bennünket (9), amely jó szándékainkat valódi cselekedetekké érleli, miközben megóv attól, hogy értelmetlen áldozatokat hozzunk a másikért (10-12).

Ez már egyben a segítő szándék konkrét cselekvéssé érlelése, a hiteles buzgóság.

Ismét mondom: áldozatot hozhatunk a másikért, de kivételes, Istentől rendelt helyzetektől eltekintve, nem kell magunkat feláldozni a másikért.

Ezzel ugyanis hatékonyan nem segíthetünk a másikon, vagy csak nagyon ritkán.

Jézus Krisztus áldozata az egyetlen értelmes áldozat. Ő gazdag lévén szegénnyé lett. Az Ő isteni hatalma által mi, az Ő szegénysége által meggazdagodhattunk (9), miközben az Ő gazdagsága elvehetetlen: hiszen feltámadott a halálból.