előző nap
következő nap

„Mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megnyugodhattak ellenségeiktől,..." Eszt 9,20–32

20 Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd levelet küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel és távol, 21 és kötelezővé tette számukra, hogy évről évre tartsák meg adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját. 22 Mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megnyugodhattak ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre, gyászuk pedig ünneplésre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. 23 A zsidók megfogadták, hogy máskor is megteszik, amit most először, úgy, ahogy Mordokaj megírta nekik. 24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse és kiirtsa őket. 25 De amikor Eszter bement a királyhoz, az levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. 26 Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján meg annak alapján, amit láttak és átéltek, 27 kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; 28 emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem. 29 Eszter királyné, Abíhajil leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta egy második levélben, hogy a púrimra vonatkozó előírásokat tegyék kötelezővé. 30 Levelet küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, 31 hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan kötelezővé tették magukra és utódaikra nézve annak idején a böjtölést és a jajveszékelést. 32 Így erősítette meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és feljegyezték azokat egy könyvbe.

Ünnepeink között vannak „polgári" ünnepek is. Az 1848-as szabadságharc, vagy az 1956-os forradalom napja a hétköznapok és egyéb ünnepnapok között része kollektív élettörténetünknek. A tavasszal tartott púrim ünnepe a zsidóság számára ilyen történelmi eseményre emlékező vallási ünnep. A szükségben és a szétszórtságban reménységet és bátorítást lehet meríteni az esemény felidézéséből. Az ünnephez tartozhatnak szertartások, hagyományok, de fontos része a közösségi lét, a családi közösség megélése, ami megnyilvánulhat ajándékozásban, adakozásban, vagy asztalközösségben, lakomában.

RÉ 105 MRÉ 105

„… óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket…”(2Korinthus 8,16-24) 2Korinthus 8,16-24

(20) „… óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket…”(2Korinthus 8,16-24) Titusz elmegy a korinthusiak adományáért: önként vállalt igyekezet és buzgóság ez, de mindig külső megbízással és bátorítással párosul. A külső felhatalmazás nélküli buzgóság inkább terhes és romboló, mint áldott. Vagyis, ha nem kértek konkrét szolgálatra, feladatra, akkor többet adsz azzal, ha békén hagyod a „dolgokat” és a „társadat”, csendben imádkozva. Egyetlen kivétel az, amikor ténylegesen baj van: na, ilyenkor lépni kell. De valójában ez a „buzgalom” is mindig valamiféle külső felhatalmazás által lehetséges. Egyébként buzgalmunk, észre sem vesszük, valójában a másik piszkálásává, egyfajta rágalmazásává lesz (16-17; 22-24). Itt azonban pénzügyekről volt szó. Ezért az apostol Timóteus mellett két megbízható, a gyülekezet által választott testvért küldött, az adomány átvétele miatt. Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.*

___

* Az üzenet kiegészítése:

- A pontos, precíz, ékes „adminisztráció” nélkülözhetetlen, az Úr szent ügyében ugyanúgy, mint a világban ránk bízott minden feladatban.

- Ma már az a probléma, hogy annyira felpörgött az élet, az ügymenet, hogy szinte lehetetlen, a legjobb indulattal is, hogy „minden papírunk” naprakész legyen; - a legszentebbeknél, a legfontosabbakban azonban nincs lehetőség hibára és késedelemre (18-19).

- Ennek ellenére ki kell mondanunk, hogy akit akarnak, azt minden tisztasága ellenére is elkaszálhatják. Elég elhinteni a rágalmat, minden alap nélkül is. Ma már ez ezer csatornán keresztül jobban terjed, mint a ragályos betegség. Innentől kezdve a „kabátlopásba keveredett” esete áll fenn, az meg már senkit sem érdekel, hogy az illető kabátját lopták el. Ebben csak az Úr kegyelme őrizhet meg minket (20-21).