előző nap
következő nap

„Mert nem vagytok az én népem, és én sem vagyok a tietek." Hós 1

1 Ez az Úr igéje, amely Hóseáshoz, Beérí fiához szólt Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak az idejében és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében. 2 Amikor az Úr szólni kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az Úr: Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak. 3 Ő elment, és elvette Gómert, Diblajim leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki. 4 Akkor ezt mondta neki az Úr: Nevezd el Jezréelnek, mert már csak egy kis idő, és megbüntetem Jéhú házát a jezréeli vérontás miatt, és véget vetek Izráel háza királyságának. 5 Azon a napon összetöröm Izráel íját Jezréel síkságán. 6 Gómer újból teherbe esett, és leányt szült. Akkor ezt mondta Hóseásnak az Úr: Nevezd őt így: „Nincs irgalom." Mert nem leszek többé irgalmas Izráel házához, és nem bocsátok meg nekik. 7 Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem meg őket. 8 Miután elválasztotta „Nincs irgalom" nevű leányát, újból teherbe esett, és fiút szült. 9 Az Úr pedig ezt mondta: Nevezd őt így: „Nem népem." Mert nem vagytok az én népem, és én sem vagyok a tietek.

Nehéz olvasni ezeket a kemény szavakat, pedig a valóságot tárják fel őszintén. Hóseás vállalta, hogy életsorsa, házassága, gyermekeinek neve is felkiáltójellé legyen, hogy mi, mai olvasók is egészen komolyan vegyük, amit a próféta neve jelent: egyedül „az Úr a szabadítás, a segítség". Amíg neki hátat fordítunk, a magunk útján járunk, valóban nincs irgalom, és nem lehetünk az ő népe. Rábíztad már magad Jézusra, a Szabadítóra?

RÉ 503 MRÉ 285

„… a jókedvű adakozót szereti az Isten…” (2Korinthus 9,6-15) 2Korinthus 9,6-15

(6) „… a jókedvű adakozót szereti az Isten…”(2Korinthus 9,6-15)* Kezdjük ott, hogy a jókedv eleve Isten ajándéka. A „jókedv” azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban élek, és reménységem látszik rajtam, ezzel pedig bátorítok másokat. Vagyis a jókedvű ember mindig ad a másiknak, a körülötte élő, sokféleképpen szűkölködőknek (12-13). Híjával vagyunk a jókedvnek, bulik vannak, vagy súlyos depressziók, inkább mindkettő együtt. – Aki „bőven” ad, lehetőségeihez képest, az mindig csak gazdagabbá lesz. Aki ad, az felüdül (Példabeszédek 11,25). Aki ad, az megerősödik hitében (9-11). Aki ad, az testvérekre talál azokban, akiknek adott (14) – Minden segítség abból a gazdagságból táplálkozik, aki a mi Urunk, Jézus Krisztus. Őbenne tudjuk azt is, hogy ebben a bűntől rontott világban a legjobb indulatú segítség sem szünteti meg az ember alapvető nyomorúságát, még akkor sem, ha eltűnne a konkrét testi nélkülözés a földről. Ilyenkor derül ki az ember alapvető nyomorúsága, minden társadalmi igazságtalanságon túl, hogy sok még a baj, és jaj, meg kell halni (Babits). Megváltás kell. Jézus Krisztus kell!

___

* – Kezdjük ott, hogy a jókedv eleve Isten ajándéka. A „jókedv” azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban élek, és reménységem látszik rajtam, még a sírás idején is; ezzel pedig bátorítok másokat. Vagyis a jókedvű ember mindig ad a másiknak, a körülötte élő, sokféleképpen szűkölködőknek (12-13). Nemcsak pénzbeli, vagy látható javakkal történő adakozásról van tehát szó, de Igénk szerint arról is (6-7). Híjával vagyunk a jókedvnek, bulik vannak, vagy súlyos depressziók, inkább mindkettő együtt.

– Aki „bőven” ad, lehetőségeihez képest, illetve ezzel a jókedvvel, az mindig csak gazdagabbá lesz. Nem „üzleti viszonyról” van szó, hanem az adakozás kétségtelen áldásairól, az adakozóra nézve. Aki ad, az felüdül (Példabeszédek 11,25). Aki ad, az megerősödik hitében (9-11). Aki ad, az testvérekre talál azokban, akiknek adott (14); de ha ez mégsem így történik, mert az adományozott csak visszaél a szeretettel, akkor sem csügged. Az adománnyal nem lehet visszaélni, de az adakozó szeretettel nagyon is. Ez a krisztusi út része. Ezt tudomásul vesszük, elhordozzuk, szeretetünk, segíteni akarásunk nem szűnik meg, de ugyanakkor soha nem esztelenül és értelmetlenül segítünk és szeretünk!

– Minden segítség abból a gazdagságból táplálkozik, aki a mi Urunk, Jézus Krisztus. Mindent Őtőle kaptunk, Őneki adjuk vissza, amikor egy bőséges részét továbbnyújtjuk. Őbenne tudjuk azt is, hogy ebben a bűntől rontott világban a legjobb indulatú segítség sem szünteti meg az ember alapvető nyomorúságát, még akkor sem (utópia), ha eltűnne a konkrét testi nélkülözés a földről. Ilyenkor derül ki az ember alapvető nyomorúsága, minden társadalmi igazságtalanságon túl, hogy sok még a baj, és jaj, meg kell halni (Babits). Megváltás kell. Jézus Krisztus kell!