előző nap
következő nap

„Nem ismerte fel, hogy én adtam neki..., amit ők Baalra költöttek” Hós 2,1–15

1 De lesznek még annyian Izráel fiai, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt fogják mondani: Az élő Isten fiai vagytok! 2 Összegyűlnek majd Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja. 3 Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!" és nővéreiteknek: „Van irgalom!" 4 Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem a feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét! 5 Különben levetkőztetem, és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt. Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és hagyom, hogy szomjan haljon. 6 Fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságból születtek. 7 Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük, mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt. 8 Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire. 9 Futkos majd a szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja. Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt akkor, mint most. 10 Nem ismerte fel, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat. Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat, amit ők Baalra költöttek. 11 Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején, a mustot is szüret táján. Letépem róla a gyapjút és a lent, amely szemérmét takarja. 12 Most leleplezem csupasz testét szeretői szeme láttára, senki sem menti meg tőlem. 13 Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját. 14 Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről azt mondta: Az én keresetem ez, amelyet szeretőim adtak. Hagyom, hogy elvaduljanak, hadd pusztítsa a mezei vad. 15 Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az Úr.

„Nem ismerte fel, hogy én adtam neki..., amit ők Baalra költöttek" (10). Isten népe nem értékelte az atyai ház gazdagságát. Ajándékai hála helyett elbizakodottá tették: saját tulajdonaként a maga céljaira használta azokat. Isten arra vár, hátha a szükség helyes látásra tanítja népét, és elindítja újra az atyai ház felé. Vigyázz, hogy a viszonylagos bőség és kényelem se tegyen elbizakodottá! Mindenedért adj hálát Istennek! Szükségedben keresd őt bizalommal! Emlékezz, hogy neked elsősorban őrá van szükséged!

RÉ 228 MRÉ 370

„… testben élünk, de nem test szerint hadakozunk…”(2Korinthus 10,1-11) 2Korinthus 10,1-11

(3) „… testben élünk, de nem test szerint hadakozunk…”(2Korinthus 10,1-11) Lehet-e autót vezetni, és az utasok biztonságáról gondoskodni, ha menet közben a kormányt az utasok össze-vissza rángatják. Ilyenkor egyetlen lehetőségünk, utasaink épsége érdekében is, hogy szigorúan rájuk parancsolunk: ebből elég volt, mert mindannyian odaveszünk. Ma különösen is aktuális az a kérdés, amit az apostol tesz fel a „problémás” korinthusiaknak: szelíden, vagy erélyesen menjek közétek? Elvadult világunk valójában nem hisz a szelídségben, a gyöngédségben. Valójában a problémákat egyházon belül is „erővel” akarjuk megoldani. A tapasztalatunk ugyanis az, hogy másként a rend nem tartható meg, és a szelíd embert mindig eltapossák. Tény, hogy ez a bűntől meghasadt világ ilyen. Jézus Krisztus is keresztre jutott. Isten azonban Jézus Krisztus feltámadásával nemcsak megmutatta, hogy az Ő gondolata az irgalom és a könyörület, hanem meg is váltott bennünket arra a csodára, hogy ha testben élünk is, ne test szerint hadakozzunk (1-2).*

___

 

 

* Pál szinte kérleli a korinthusiakat, hogy ne kelljen erélyesnek lennie (2). Az apostol kérlelése azonban valójában az Isten felé elmondott könyörgés, amelyben arra kéri Urát, hogy mutassa meg gyenge, erőtlen szolgáján keresztül az Ő hatalmát, amely képes lerombolni minden gyarló emberi erődítményt, érdeket, gyilkos önzést, okoskodást; - és egyedül képes foglyul ejteni minden gondolatot a Jézus Krisztus iránti engedelmességre, az ebből fakadó irgalomra, de az ebből fakadó áldott rendre is. Urunk, köszönjük, hogy te ülsz a kormánynál, mi pedig nem kormányt rángató, akadékos utasok lehetünk, hanem boldog, egymásra odafigyelő utazók.