előző nap
következő nap

„Nyomorúságukban keresnek majd engem." Hós 5

1 Halljátok ezt, papok, figyelj ide, Izráel háza, hallgass ide, királyi udvar, mert nektek szól az ítélet! Hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen! 2 Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, de én mindnyájukat megfenyítem. 3 Ismerem én Efraimot, Izráel nem titkolhat előlem semmit: Most is paráználkodsz, Efraim, tisztátalan lettél, Izráel! 4 Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem ismerik az Urat. 5 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, és elbukik Izráel és Efraim a maga bűne miatt, Júda is elbukik velük együtt. 6 Juhokat és marhákat áldozva mennek keresni az Urat, de nem találják: elzárkózott előlük. 7 Hűtlenek lettek az Úrhoz, törvénytelen fiakat nemzettek, de majd fölemészti őket az újhold ünneplése birtokukkal együtt. 8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában és a trombitát Rámában, lármázzátok föl Bét-Ávent, riasszátok Benjámint! 9 Efraim pusztává lesz a fenyítés napján, Izráel törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást. 10 Júda fejedelmei olyanok lettek, mint akik elmozdítják mások határát; rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet. 11 Elnyomás éri Efraimot, ítélet töri össze, mert elvetemült lett, haszontalan bálványt követ. 12 Ezért én olyan leszek Efraimban, mint a moly, és Júda házában, mint a rothadás. 13 Látta Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt, a nagy királyhoz küldözgetett. De az nem tud meggyógyítani benneteket, nem orvosolja fekélyeteket. 14 Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint a fiatal hím oroszlán. Én magam tépem széjjel, azután elmegyek, és magammal hurcolom menthetetlenül. 15 Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.

Hóseás korának népe áldozatokat bemutatva keresi az Urat, mégsem találja őt. Isten ugyanis nem a külsőre néz, hanem a szívünkre. Hiába tanulunk meg egymástól gyülekezeti szokásokat, imafordulatokat, kegyes mondatokat, ezek nem segítenek rajunk. Semmilyen szertartással, mondattal, szokással nem lehet Istent befolyásolni. Alázatos, őszintén őt kereső, kegyelmére szoruló, változásra vágyó szívvel valóban találkozhatsz vele.

RÉ 59 MRÉ 59

„… amikor erőtlen vagyok…” (2Korinthus 12,1-10) 2Korinthus 12,1-10

(10) „… amikor erőtlen vagyok…” (2Korinthus 12,1-10) Mivel dicsekszik az apostol? – 1. Nem dicsekszik a „hatalmas istenélményekkel”, kinyilatkoztatásokkal, megtérésével; - amelyektől pedig, egymásra licitálva hangos volt a korinthusi gyülekezet, bizonygatva, hogy ki a „nagyobb hívő”. Az Istennel való találkozás titok, annak rendkívüli volta végképp az, és nem gyakori, hiszen Pál is egyszer élt át, tizennégy évvel ezelőtt egy alig kifejezhető „elragadtatást”. Ezzel nem dicsekszik, bár dicsekednie kellene, ha beállna a sorba (1-4). – 2. Viszont dicsekszik az erőtlenségével, testének tövisével, az állandó testi gyötrelmekkel. Kellenek ezek. Veszélyes utakra tévedhet az olyan ember, aki magát erősnek, szépnek és okosnak tudja; - és mások is szemébe mondanak ilyeneket. Akit az Úr szeret, azt elerőtleníti, hogy el ne bízhassa magát (5-8). – 3. Az Úr azonban adja önmagát, az Ő erejét, Jézus Krisztus hatalmát. Ez elégséges erő mindenre (Filippi 4,13). Amikor „elég” volt mindenből, akkor mindig „elég” lesz az Ő ereje, ahhoz, hogy továbbmenjünk Ővele, Őutána. Az erőtlenség kiüresít, hogy helye legyen a mindeneknél erősebb, feltámadott Úrnak, az életünkben.