előző nap
következő nap

„Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat." Hós 6

1 „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. 2 Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. 3 Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet." 4 Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. 5 Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. 6 Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. 7 De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám. 8 Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva. 9 A papok társasága olyan, mint a lesben álló rablóbanda: embereket gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. 10 Szörnyűségeket láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. 11 Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán.

Hányszor szólt már az Úr neked? Volt-e olyan nap, hogy ne hallottad, vagy ne hallhattad volna meg az ő szavát? Mindent oda lehet vinned ma is őelé! Az Úr Jézus Krisztusért téged új életre támaszt (2) fel ezen a mai napon is, hogy élj őelőtte. És van még valami nagyon fontos ebben az Isten elé járulásban! Az, hogy ez nemcsak az egyén személyes ügye, hanem közösségi esemény. De részese vagy-e, és így vagy-e részese a gyülekezetnek, Isten népének?

RÉ 58 MRÉ 58

„… nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket kereslek.” (2Korinthus 12,11-21) 2Korinthus 12,11-21

(14) „… nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket kereslek.” (2Korinthus 12,11-21) Az apostol egy fontos megkülönböztetést tesz, amikor ezt mondja a korinthusiaknak, hogy nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket kereslek. Mindig azért tartanak bennünket számon, amink van: szépségünk, okosságunk, tehetségünk, pénzünk, hatalmunk, javaink, pozíciónk. Ebben a világban mindig az számít, amink van, amivé lettünk. Ezért hatalmas kérdést feszeget az apostol, ami akkor is probléma volt, ma is probléma; egyházban és világban egyaránt. Van-e egyáltalán a közelünkben olyan ember, aki nem azt keresi, ami a miénk, hanem minket magunkat keres és szeret? Az emberlét tragédiája valójában ez, hogy nem a másik kell, hanem valami abból, ami a másiknak van.* Áldott legyen az Isten, hogy Ő, Jézus Krisztusban elindult felénk, minket magunkat keresett, „mezítelenül” elfogadott, megváltott, és örökkévaló mennyei javakkal felruházott; - hogy így kereshessük, szerethessük mi is a másik embert.

___

* Közben történnek a megalkuvó kompromisszumok, amelyek a házasságban és a családban ugyanúgy mételyezhetnek, mint a világpolitikában és az élet minden területén, szinte maffiaszerűen: én is adok valami az enyémből, te is adj valamit a tiedből. Így szeretjük egymást. Pedig valójában ezzel a szeretettel nem egymást szeretjük, hanem mulandó javakhoz kötődünk.

*