előző nap
következő nap

„Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével.” Hós 11

1 Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. 2 Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. 4 Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. 5 Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. 6 Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. 7 Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. 8 Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebójimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. 9 Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, hogyan is törnék a vesztetekre? 10 Az Urat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. 11 Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszírok földjéről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba – így szól az Úr.

Evangéliumi magasságokban szárnyal ez a bibliai fejezet, mert arról tesz bizonyságot neked, hogy szeret az Úr! Szeret, és szeretete objektívjén keresztül tekint az életedre. Így látja, így mutatja fel – neked magadnak is – az őáltala számodra elkészített, Krisztus Jézusban megváltott sorsodat. De vajon te belehelyezkedsz-e az ő akaratába? Igent mondasz-e az üdvösségre, az üdvösségedre?

RÉ 62 MRÉ 62

„… semmiben sem fogok szégyent vallani…” (Filippi 1,18-30) Filippi 1,18-30

(20) „… semmiben sem fogok szégyent vallani…” (Filippi 1,18-30) Semmiben sem fogok szégyent vallani – így szól az apostol bizonyossága. Ez a reménység mindenekelőtt Jézus Krisztus ügyére vonatkozik, mert az Urat nyíltan fogják magasztalni, szolgálata által mindenütt (20). Ezen túl azonban az apostol reménysége saját személyére is vonatkozik. Aki Jézus Krisztus ügyében bizonyos, annak saját életére és halálára nézve is reménysége van. Személyes életünkre nézve ez a reménység azt jelenti, hogy az Úr itt sem engedi megszégyenülni övéit; nem engedi látványosan bemocskolni életünket. Az Úr nem engedi megszégyenülve meghalni övéit. Szenvedést felvállalva, próbatételek között elmehet a hívő ember ebből a világból, de nem megszégyenülve, hanem a hitben megállva (27-30). Az apostol bizonyossága teljes abban, hogy az örök élet reménységét illetően sem szégyenülhet meg, mert oda megy, ami sokkal inkább jobb mindennél (21-23). Ennek a bizonyosságnak ugyanakkor része az is, hogy ameddig feladatunk van, megtart bennünket itt a mi Urunk; másokért, azok hitének növekedéséért és öröméért (24-25).