„Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által.” Hós 12
Milyen szándékkal közeledsz az Úrhoz? Milyen szándékkal vagy jelen az Úr népe körében? Hogyan ismernek téged a gyülekezetben? Milyen embernek ismernek? Olyannak, aki az Isten kijelentésére figyelő, azt követni igyekvő életével másoknak is hiteles példát mutat? – mert megdöbbentő belegondolni abba, hogy a kijelentés nemcsak minket vezethet, hanem a mi életünk is kijelentéssé válhat mások előtt! Hatalmas megtiszteltetés ez – és még hatalmasabb felelősség! Csak az Úr lehet segítségünkre, hogy megállhassunk ebben a küldetésben!
RÉ 86 MRÉ 86
„… Jézus Krisztus Úr…”(Filippi 2,1-11) Filippi 2,1-11
(11) „… Jézus Krisztus Úr…”(Filippi 2,1-11) Ez a hitvallás, az első keresztyén nemzedék hitvallása, az úgynevezett „Krisztus-himnusz”, amely azt vallja meg, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó (6-11).* Csak Jézus Krisztusban élve van lehetőségünk arra törekedni, ami Őbenne is megvolt (5). Jézus Krisztus ugyanis nem egy példa a méltóbb életre, hanem Ő maga erre az egyetlen esély, lehetőség, erőforrás is. Ha tehát van megváltás, van közösség a feltámadott Jézus Krisztussal a Lélek által, akkor lehet mássá az emberi élet (1). Akkor van esélyünk arra, hogy ne mindent csak önzésből, hiú dicsőségvágyból és gőgből tegyünk; hanem az Úrra tekintve, egyet akarva, a lényegi dolgokban ugyanarra törekedjünk; sőt, különbnek tartsuk egymást magunknál, ne csak a magunk hasznát nézve. Igaza van Gyökössy Endrének, aki ehhez a részhez hozzáfűzi: „Vigyázat, mély víz, csak hívőknek!” Vagyis így élni valóban csak az Úrban van esélyünk, saját erőből nem megy. Nem így élni viszont nem érdemes. Döntsük el, hogy van-e értelme az életünknek?
___
* Jézus Krisztus egyenlő Istennel, de szolgai formát vett fel, emberré lett, meghalt érettünk, feltámadott és felment a mennybe. A hitvallás fő bizonyossága itt is az, hogy „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó”.