előző nap
következő nap

„Aki bölcs, belátja ezeket” Hós 14

1 Megbűnhődik Samária, mert engedetlen volt Istenével szemben. Fegyver által esnek el, csecsemőit sziklához vágják, és terhes asszonyait fölhasogatják. 2 Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! 3 Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! 4 Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. 5 Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. 6 Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. 7 Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. 8 Akkor majd ismét Isten oltalmában élnek, gabonát termesztenek; virulnak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. 9 Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet! 10 Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.

Hóseás ma olvasott szavai válaszút elé állítanak: vagy a röviden, de egyértelműen ábrázolt pusztulás felé rohanunk (1), vagy hagyjuk magunkat Isten megbocsátó szeretete által az élet útjára vezetni (2–3). Engedjük, hogy meggyógyítson (5), megerősítsen (6–7), és megtisztítva meggazdagítson (8–9)! „Aki bölcs, belátja ezeket" (10).

RÉ 509 MRÉ 294

„… mindenki a maga hasznát keresi…” (Filippi 2,19-30) Filippi 2,19-30

(21) „… mindenki a maga hasznát keresi…” (Filippi 2,19-30) A krisztusi ember nem csak a maga hasznát keresi. Ez szépen hangzik így, de valójában ritka tapasztalat, a „szentek közösségében” is. A ritka kivételek közé tartozik Pál és Timóteus. – 1. Timóteusról maga az apostol mondja ki, hogy alig van hozzá hasonló lelkületű ember; - mert mindenki a maga hasznát keresi, nem pedig a Krisztus Jézusét (20). Még az Úr ügyében járva is gyakran a saját „énünket”, kiemelkedésünket, igazságunkat, kegyességünket, bibliaértésünket képviseljük; - az Ő akaratára is így hivatkozunk (19-24). – 2. Pál apostol is a ritka kivételek egyike. Az apostol mellé segítségként elküldték Epafroditoszt, akit annyira megviseltek az ottani körülmények, hogy megbetegedett, így segítség helyett teherré lett, valójában kudarcot vallott, ezért haza kellett küldeni. Milyen szeretettel bánik az apostol vele: nem megszégyeníti, hanem testvérének, munkatársának, bajtársának nevezi (25-30). – 3. És mi? Életünk „haszonná”, áldássá lesz-e Krisztus ügyében járva, mások számára is?