előző nap
következő nap

„Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól” Hós 13

1 Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De bűnbe esett Baallal, ezért meg kell halnia. 2 Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mindez mesterember készítménye csupán. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! 3 Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán tűnő harmat, mint a szérűről elsodort pelyva és mint a kémény füstje. 4 De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. 5 Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. 6 De amikor eleget legeltek, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. 7 Úgy bánok hát velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. 8 Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett anyamedve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint a nőstény oroszlán, vadállatok szaggatják szét őket. 9 Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. 10 Hol van a királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak a bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! 11 Adok én neked királyt, de csak haragomban, el is fogom venni felindulásomban. 12 Össze vannak gyűjtve Efraim bűnei, el vannak téve a vétkei. 13 Szülési fájdalmak jönnek, de a gyermek nem tudja a dolgát; nem bújik ki időben az anyaméhből. 14 Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! 15 Bár kitűnik szépségével testvérei közül, eljön majd a keleti szél, az Úr szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden értékétől.

Az irgalmas Isten folyamatosan közeledik (4), és újra meg újra felkínálja kegyelmét (5). Amikor a vétkeibe gabalyodott ember ezt makacsul elutasítja (1–2), a hirtelen pusztulásnak készít helyet saját életében (3.7–8.15). Viszont közeledhetünk és kötődhetünk is Urunkhoz, és megtapasztalhatjuk, hogy az ő hatalma a halálra is kiterjed: „Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól" (14). Felragyog az, ami Krisztus feltámadásával vált valósággá számunkra, és aminek kiteljesedését várjuk.

RÉ 308 MRÉ 179

„… akik között ragyogtok, mint a csillagok…” (Filippi 2,12-18) Filippi 2,12-18

(15) „… akik között ragyogtok, mint a csillagok…”(Filippi 2,12-18) (15)* – 1. Az apostol meghal Jézus Krisztusért, egy olyan korban, amikor üldözték a keresztyéneket. Az apostol nem retteg, tudja, hogy „italáldozattá” lesz az élete, mégis tele van bizonyossággal, hogy nem szolgált és nem fáradt hiába (16), mert a filippi testvérek az ő távollétében, vagyis a halála után is engedelmesek maradnak a Jézus Krisztus követésében (12). Ezért örömmel megy el ebből a világból (18). – 2. Pál bizonyossága valójában abból a tényből fakad, hogy noha a hívő ember, így a filippi testvérek is a hit harcát harcolva munkálják üdvösségüket (12); - valójában mégis az Isten az, aki ébreszti bennük a hitet, az Istennek kedves akarást és cselekvést (13). Így viszonyul egymáshoz az Úr mindent megelőző, kiválasztó kegyelme, és az ember akarása. Az apostol bizonyossága nem a saját eredményes munkáján alapul, hanem Isten megváltó szeretetén. – 3. Ez a krisztusi, kiválasztó és örök szeretet az, amely garantálja, hogy Isten népének tagjai egy elfajult korban is feddhetetlenek és romlatlanok maradnak, mint a ragyogó csillagok a sötét égboltozaton.**

___

* A Filippi levél az apostol egyik végrendelete, a számára legkedvesebb gyülekezet felé, akiket „Szeretteimnek” nevez. Egy kicsit búcsúzkodás is ez a levél.

** Kétezer éve írta le az apostol ezeket a sorokat és a Szentlélek által mennyire nekünk szól; most adventben különösen. Zúgolódás és vonakodás nélkül teszünk tehát mindent (14); - és bármit teszünk, abban a mi Urunk, Jézus Krisztust szolgáljuk.