„...Uram, pajzsom vagy” Zsolt 3
Amikor szinte meneküléssé válik az élet (1), amikor úgy érezzük, hogy csak ellenségek vesznek körül (2), és a hitünket is támadások érik (3), szabad Istenünktől segítséget kérni (5.8), és tőle tartást (6) és bátorságot (7) nyerni. „...Uram, pajzsom vagy", aki védesz kívülről; „dicsőségem" vagy, aki megtöltesz felülről; lelkem erősítője vagy, „aki fölemeled fejem" (4). Krisztus oldalán állva az élet megtapasztalt szabadítás és áldás (9).
RÉ 313 MRÉ 177
„… haladjunk együtt.” (Filippi 3,15-21) Filippi 3,15-21
(16) „… haladjunk együtt.” (Filippi 3,15-21) Lenyűgöző, ahogy a madarak egységes alakzatban, együtt repülnek, mindenki a maga helyén, figyelve arra, aki az élen repül. Ha pedig pontosítják az irányt, együtt teszik azt is. – 1. Ami közös, amire eljutottunk, abban haladjunk együtt, kéri az apostol. Lehet másként is gondolkodni kérdésekről, de ezeket akkor vizsgáljuk meg együtt, közösen várva a megnyugtató kijelentést ezekre (18-19). Ahogy a madaraknál, az irány pontosítása is együtt történhet. Lehetnek persze más madárrajok is, de a csoportból, a közösségből kiszakadni halálos. – 2. A lényeget illetően minden madár egyforma:a madárságában. Ahogy mi keresztyének is közösek vagyunk a lényegben: Jézus Krisztusban, üdvösségünkben, reménységünkben; - abban, hogy a mennyben van polgárjogunk, ahonnan Jézus Krisztust várjuk, aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá formálja a mi halandó testünket (20-21).* Megváltásunk ígérete Jézus Krisztusban beteljesedett, és várjuk, hogy maradéktalanul kiteljesedjen. – 3. Vannak, akik másképp „járnak”, akik veszélyes „mélyrepülést” végeznek; - akik annyira mások, hogy gyalázatukkal tudatosan dicsekednek. Ezekről sírva (!) beszél az apostol (17-19).**
___
* Márpedig ez a gyarló test, és a benne egzisztáló emberi lélek mindenestül megváltásra szorul.
** Ezekről sírva beszél az apostol, vagyis nem hívő gőggel. Ebben a sírásban ott van az érettük mondott könyörgés és a velük kapcsolatos reménység. Vagyis a kárhozat ténye mindig fáj az üdvözültek seregének.