„Igazságosan bíráskodik a világ fölött” Zsolt 9
1 A karmesternek: „A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. 3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges! 4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. 5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. 6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! 7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. 8 De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. 9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. 10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. 11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. 12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! 13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról. 14 Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, 15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! 16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. 17 Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) 18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. 19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye. 20 Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! 21 Vigyél véghez, Uram, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)
„Igazságosan bíráskodik a világ fölött" (9) az Úr. Ezért ad hálát ennek az imádságnak az írója. A világ tele van igazságtalansággal, elnyomással, erőszakkal. Sokszor tűnik úgy, hogy ezek diadalmaskodnak. Az emberi bíráskodásnak bevallottan nem igazságszolgáltatás, csupán jogszolgáltatás a tevékenysége. Még ebben is gyakran érvényesül a törvényesség helyett az önkényesség, az igazság helyett a kiáltó gazság (Ézs 5,7). Ám az Úr nem hagyja el a benne bízókat, a hozzá folyamodókat (10–11). Ítélkezés helyett, hálaadással bízzuk rá az igazság érvényesítését!
RÉ 9 MRÉ 9
„… Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért…” (1János 2,1-6) 1János 2,1-6
(2) „… Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért…” (1János 2,1-6) Többször kaptam már nyugati felelős egyházi emberektől olyan írást, tanulmányt, amelyek keresztyén hitvallásunk alapjait törnék fel. Ilyen Jézus Krisztus istenségének, váltsághalálának megkérdőjelezése. Ehhez azt is hozzáteszik, hogy azok a „hívek”, akik megmaradtak, ugyan egy ideig még hallgatják a megszokott sablonokat ezzel kapcsolatban, de már régen nem értenek egyet azokkal. A jelenség nem mai keletű. János első levele ezért hangsúlyozta egyértelműen, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, akinek váltsághalála az egyetlen megoldás, a világ minden nyomorúsága közepette (1-2). Semmink sem marad, ha ezt nem hisszük: minden vallás, bölcs gondolat, reform és forradalom csak ideig való ügyeskedés, az apostol szerint kár és szemét (Filippi 3,7); miközben a probléma, a „bűn” annál hatalmasabban emészt meg mindent. Mi ma is tudjuk, kicsoda Jézus Krisztus (1); - hiszünk abban, amit Ő tett értünk; - a megváltás ajándéka újjászül bennünket (2); - az Ő erejével pedig azt tesszük, amit Ő parancsolt nekünk, vagyis vállaljuk az irgalom és szeretet kockázatát (3-6).