előző nap
következő nap

„Király lesz az Úr mindörökké” Zsolt 10

1 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? 2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. 3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat. 4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. 5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. 6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. 7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. 8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. 9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. 10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. 11 Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! 12 Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! 13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! 14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. 15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! 16 Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. 17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, 18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

„Király lesz az Úr mindörökké" (16). Az Úr nemcsak választott népének, hanem az egész világnak királya. Karácsonykor ne csak a Kisded jusson eszünkbe, hanem a Király, a „töviskoronás", aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Mk 10,45). Így lett övé „minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28,18), és így lett ő a „királyoknak Királya és uraknak Ura" (Jel 19,16). Hálaadással dicsérjük őt!

RÉ 10 MRÉ 10

„… gyűlöli testvérét…” (1János 2,7-11) 1János 2,7-11

(9) „… gyűlöli testvérét…” (1János 2,7-11) Jézus Krisztus világosságában járni azt jelenti, hogy szeretem a „testvéremet”. Testvér az, aki Jézus Krisztust ugyanúgy Isten Fiának, Megváltónak vallja, mint én. Lehet, hogy más formában éli ezt meg, lehet, hogy az Őróla való tanítás egyes elemei is mások, de Jézus Krisztust ugyanúgy Úrnak tartja, mint én. A mai igeszakasz egyértelműen új parancsolatot ad nekünk, miszerint először a testvérek közösségében valósítsuk meg a szeretet ajándékát. A helyzet ugyanis az, hogy emlegetjük ugyan Jézus Krisztust, az Urat, és emlegetjük a szeretetet is, de valójában, aki egy picit is más kegyességű, vagy éppen más felekezetű, vagy személyiségéből következően másképp éli meg a hitét, mint mi, arra minimum gyanúsan tekintünk. Az igeszakasz azonban kimondja, hogy csak alkalom kérdése; és ez a gyanakvás gyűlöletté lesz. Erre még a mindennapok egyházi életében is számos példát lehetne említeni. Vannak olyan dokumentumok az irattáramban, amelyek kapcsán mind a mai napig nem győzök csodálkozni azon, hogy keresztyén írójában hogyan feszülhet ekkora gyűlölet. Aki pedig gyűlöli a testvérét, az sötétségben van, a maga mérhetetlen önzésének sötétjében (11), és valójában megbotránkoztatja a világot is (10).*

___

* A krisztusi szeretet mibenlétéről fogunk még szólni a magyarázat során, annyit azonban már most elmondhatunk, hogy ez a szeretet mindig Isten Igéjének, „törvényes rendjének” keretei között valósulhat meg ebben a világban (7). Úgy is mondhatnánk, hogy ez a szeretet valójában megbízhatóság, korrektség, amely még a legváratlanabb helyzetekben sem engedheti meg magának a szeretetlenséget, a bántást, végképp nem a gyűlöletet; - főleg nem a testvérek közösségében (8-10).