„Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz” Zsolt 13
„Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz" (6). Kételkedéstől örömujjongásig – ez is lehetne e zsoltár címfelirata. Nem érti a zsoltáros: meddig nem könyörül rajta az Úr, miért hagyja kétségek, félelmek, reménytelenségek áradatában. Imádkozása folyamatában ajándékozza meg az élő Isten azzal a teljes bizonyossággal, hogy már kifejezi az Úrba vetett bizalmát és örömét is. Nem kesereg, nem panaszkodik tovább, hanem megvallja a Felségesnek: „megsegítesz". Töltsön meg Isten minket ezzel az élő reménységgel, adventi bizonyossággal.
RÉ 303 MRÉ 181
„… meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor.” (1János 2,26-29) 1János 2,26-29
(28) „… meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor.” (1János 2,26-29) Sokszor megtéveszthetnek bennünket, a világban ugyanúgy, mint a hit útján járva is. Ugyanis minden „lelkesedésünk” gyarló, a feltámadott, élő Úr Szentlelke nélkül. Ő azonban őrzi az övéit. Ha egy időre magával ragadna is bennünket a sokféle kínálat közül valamelyik, hiszen kínálat van bőven minden területen; - az Úr akkor sem engedi, hogy azok végképp elsodorjanak bennünket (26). Nekünk „kenetünk” van Őtőle. Ez azt jelenti, hogy amiként a királyokat és a prófétákat akkoriban szent olajjal felkenték, és külsőleg is kinyilvánították ezzel, hogy az Úr Lelke bennük van; akként vagyunk mi is kegyelem alatt, a Szentlélek pecsétje, „garanciája” alatt. Ez azt jelenti, hogy az Úrban vagyunk, igazságban vagyunk, a végső ismeret birtokában vagyunk, és ha meg is kísérthet, nem győzedelmeskedhet rajtunk végérvényesen a hazugság és a gonosz (27). Most, advent idején, ezzel a bizonyossággal várhatjuk Őt, az eljövendő Urat: minden nyomorúságunk ellenére is készen, hitben, ha nem is tökéletes, de hiteles életben járva. Tehát: nem szégyenülhetünk meg (28-29).