előző nap
következő nap

„...az Úr jóra fordítja népe sorsát...” Zsolt 14

1 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 2 Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. 3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az Úrhoz nem kiáltanak –, 5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! 6 A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma! 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

„...az Úr jóra fordítja népe sorsát..." (7). Istentelenség és istenellenesség özönével szembesül a zsoltáros. Embertársai hitetlensége és romlottsága súlyos teherként szorongatja. Környezetében egymást bántják, marják, de Istenhez nem kiáltanak (4). Az Istenben bízó imádkozó szabadítójához menekül, és elkötelezettséggel végzi közbenjáró tisztét. A zsoltárossal könyörögjünk, hogy embertársaink
megtisztuljanak bűneikből, megszabaduljanak az Úrral szembeni közömbösségüktől, és üdvösséget nyerjenek.

RÉ 53 MRÉ 53

„… de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk.” (1János 3,1-12) 1János 3,1-12

(2) „… de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk.” (1János 3,1-12) Isten szeretete által az Ő gyermekei vagyunk (1). Azonban egy „szent” folyamat által lesz láthatóvá bennünk a Krisztus. Már Isten gyermekei vagyunk, de ez még nem lett nyilvánvalóvá a maga teljességében (2). Csak az ismeri fel Isten gyermekeit, aki maga is az. Éppen ezért nem ismer fel bennünket a világ (1). Mi ismerjük egymást, megismerjük egymást, mint az erdész a jegenyét, mert ismerhetjük az Urat. Vagyis nem csodálkozunk azon, hogy nem vagyunk tökéletesek; - sem én, sem hívő testvérem nem az - így egymásnak is sok nyomorúságot okozhatunk. A nyárfa-jegenye „szépsége” és hasznossága ellenére is kellemetlen annak „virágzása”.* A hívő ember főleg akkor „kellemetlen”, ha nagyon „virágzik” a hite, de a gyümölcstermésig nehezen jut el. Isten erejével azonban növekszünk a hitben, egyre inkább megtisztulunk, reménységes türelemmel elszenvedjük egymást szeretetben (Efezus 4,2). Közben az Úr lerontja az ördög munkáit bennünk; - és egymás, de a világ számára is egyre láthatóbbá lesz a „jegenye”, a Jézus Krisztus (4-12).

___

* A jegenyék messziről irányt mutatnak, egymás mellé ültetve szinte „védőfalat” képeznek, árnyat adnak, felfogják a port és gyorsan nőnek.