(9) „… az egészséges tanítással tudjon bátorítani…”(Titusz 1,5-9) Pál igehirdetéseit megáldja az Úr. Sokan megtérnek és meglátják Jézus Krisztusban az Urat. Ezt történt Kréta szigetén is. Milyen áldott idők voltak azok! Milyen idők a mostaniak? – Akkor sokan meghallották az Úr szavát. Mondjuk ki: ma nehezebb megszólítani az embereket. Mintha most csak pislákolna a Lélek, miközben hangosan tombol a gonosz. Semmi sincs az Úr tudta nélkül, Őneki ezzel is célja van. – Akkor először „jött az Úr”, a megtérés, a gyülekezet és utána a szervezet és a hivatalos tanítás, amely szükséges, kikerülhetetlen. De csak Jézus Krisztusban nem üres és hiábavaló az igazgatás, a vezetés, a jogászkodás, amely soha nem nőhet a lényeg, az egyház küldetése, az evangélium üzenete fölé. Ma hogyan van ez? – Akkor is voltak elintézetlen ügyek (5), de városonként presbitereket és püspököket állítottak szolgálatba (5-7), akik „alkalmasak” voltak, mert hitben jártak, feddhetetlen egyéni és családi életet éltek, valamint ragaszkodtak Jézus Krisztus ügyéhez és az ebből következő egészséges tanításhoz (6-9).*

___

* Ezek az elintézetlen ügyek azonban nem maradtak vég nélkül elintézetlenek. A tisztségek és tisztségviselők, valamint a hivatalos egészséges tanítás képviselete nem takarták el az Urat. Ma az egyházban alig lehet bármilyen problémás ügyet is elintézni, miközben sokszor tisztségeink és tanításaink is az Úr Igéje és szeretete fölé nőnek. Nem, nem a szervezettel, nem a tisztségekkel, nem az „egészséges tanítással” van a baj. Ezekre ebben a világban mindig is szükség volt és lesz. A baj velünk van, akik hitben járva is nagyon gyarlók vagyunk, vezetőként és vezetettként egyaránt. Növeld a mi hitünket, Urunk (Lukács 17,5).