„Szemem állandóan az Úrra néz” Zsolt 25
„Szemem állandóan az Úrra néz" (15). Ki adhatna jobb útmutatást a boldogsághoz vezető, helyes életfolytatásról, mint az Úr? De félreértenéd, ha csak a bölcs tanítót keresnéd benne. A feddhetetlen becsület (21) önmagában nem őrzi meg a magányos és szorongó (16– 7) embert. Ahhoz haza kell találnunk az atyai házhoz. Boldog vagy, ha hozzád is eljött már, aki visszavezet oda!
RÉ 328 MRÉ 199
„Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják…”(Titusz 1,10-16) Titusz 1,10-16
(16) „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják…”(Titusz 1,10-16)* Az első gyülekezetekben is már mennyi probléma merült fel: szakadások, hamis tanítások, önmegvalósító keresztyének, méltatlan életek.** Mi a bajok forrása? Baj az, ha nem Jézus Krisztus az első, hanem emberi értelmezések, legyen az akár „igeértelmezés” is. Baj az, ha az ember nő Jézus Krisztus fölé, a saját történetével, „meséivel”, önmagával, beleértve a kegyességét is (14). Krétán még súlyosabb volt a helyzet. A legnagyobb baj azokkal van egy gyülekezetben, akik valójában nem tértek meg, de valamiért mégis ott vannak: fecsegnek (10), valamiféle hasznuk van az egyházból, közben azonban szépen megvalósítják önmagukat, mások életének feldúlása árán (11), aztán a gyülekezetben külön csoportot hoznak létre saját prófétával (12). Kemény diagnózist ad itt az Ige: Valójában ezek lusta hazudozók, vadállati természettel (12);*** - utálatos egy állapot ez (16). Urunk, cselekedd, a karácsonykor született Jézus Krisztusban, hogy igazán megismerjünk Téged, és valóban mássá lehessünk.
___
* Közeleg karácsony szent ünnepe! A mai igeszakasz azonban első olvasatra nem karácsonyi hangulatú.
** Ahogy megjelennek a gyülekezetekben a „hamis”, nem krisztusi tanítások és szokások, azonnal meg kell fogalmazni ezzel szemben az „egészséges és hivatalos” tanítást (9). Ez nélkülözhetetlen folyamat, amely azóta is tart. A krétai gyülekezetben a zsidó törvény leszármazásra és étkezési tilalmakra vonatkozó részeinek hangsúlyozása, ezeknek mindenféle értelmezései vissza akarták rántani a Jézus Krisztusban megszabadult embereket az igába. Ez az iga azonban nem is a törvény igája, hanem valamely csoport igája. Mi mindig a saját meglátásaink igájába akarjuk fogni a másikat is. Hány gyülekezetben folynak harcok kegyességi irányok között, ahol csak akkor lehetsz kedves, ha valamelyik csapat igáját magadra veszed. A legnagyobb tévtanítás mindig az emberi gyarlóságból következik. Nem az Isten törvényével van baj, hanem annak kiferdítésével, Jézus Krisztus nélküli értelmezésével, és főként a magam gyarlóságával, amely a másikat is a magamhoz hasonló igába akarja fogni.
*** Láttam már ilyen „kiakadást” gyülekezetben, puszta irigységből, frusztráltságból.