(8) „… igyekezzenek a jó cselekedetekben elől járni.” (Titusz 3,8-11) Ami Jézus Krisztusban történt velünk, és amit hirdetünk, az valamilyen formában látszik is rajtunk (8). – 1. Nem megyünk bele ostoba vitákba, semmilyen területen sem. Nem bocsátkozunk viszályba olyanokkal, akik a saját származásukra büszkék csupán. Tiszteljük a származást, de valójában csak az számít, aki Istentől született (János 3,7). Végképp nem megyünk bele hiábavaló teológiai, kegyességi harcokba, amelyek igazából nem a kegyelem, hanem a törvény talaján állnak, önigazultak (9). – 2. Nem „szabdaljuk” a mi Urunk Jézus Krisztus testét, az egyházat. Gondoljunk csak bele: minden ilyen szakadás mérhetetlenül kegyes önzés által megzavarodottak vétkéből fakad. Önmagukat kárhoztatják az ilyenek. Ezeket mind a mai igeszakasz mondja erről a jelenségről. Jól vigyázzunk ezzel. Sokan vannak, akik keresik és keresik a nekik legjobb lelkészt és gyülekezetet, bolyonganak ide és oda, aztán létrehozzák a magukét. Micsoda dolog ez? – 3. Nem teszünk semmi olyat, ami Isten szerint nem jó, és nem hasznos a másik embernek, vagyis csak azt tesszük, ami Isten szerint építi a másikat (8).