„...és örömbe öltöztettél” Zsolt 30
„...és örömbe öltöztettél" (12). Lassan „leltározunk", számba vesszük, hogy mi történt, mit kaptunk, s mit veszítettünk ebben az évben. Vajon mennyi volt az örömünk? Lehet, hogy a kudarcok, a mindennapos szürkeség vagy éppen a gyász uralta évünket. Pedig az Úr örömet készített és készít ma is. A zsoltáros olyan örömről beszél, ami nem múlik el, amit Urunk ránk akar ölteni. Nézz a tükörbe: jól áll az Úr előtti öröm!
RÉ 280 MRÉ 205
„… ahol sürgős segítségre van szükség…” (Titusz 3,12-15) Titusz 3,12-15
(14) „… ahol sürgős segítségre van szükség…”(Titusz 3,12-15) Zénászt és Apollóst gondosan engedik útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk (13). Fontos a segítség! Az azonban visszaélés, ha valaki mindig csak kér, és saját, vagy mások ügyéért semmit nem tesz.* Főleg nem lehetünk terméketlenek a jó cselekedetekben ott, ahol gyors, alapvető segítségre van szükség (14). Különösen segíteni, támogatni kell azokat, akik ennek a gyors, életmentő segítségnek hivatalos, elhívott szakemberei és szolgái: minden orvost, ápolót, szociális területen és szeretetszolgálatban dolgozót. Imádkozzunk is értük. Az alapvető segítségre szorulók esetében soha nem tehetünk különbséget. A mindennapi életben azonban az apostol is különbséget tesz, amikor először azokra tekint, akik egyek ővele a hitben (15). Minden ember terhét nem vehetjük fel, mert magunk is azonnal beleroppanunk azokba.** Az apostol magáról sem feledkezik el, miközben annyira figyel másokra: védett, biztonságos helyen akar áttelelni (12). Nem bűn, ha önmagunkat is merészeljük szeretni egy határig.
___
* Aki pedig megtapasztalta a segítséget, az nem lehet irgalmatlan, vagy közömbös azokkal szemben, akik az ő közelében segítségre szorulnak (Máté 18,21-35).
** Minden gondolatot, pusztán szeretetből, nem tehetünk magunkévá, mert magunk is összezavarodunk, tévelygésre jutunk.