„Kezedben van sorsom” Zsolt 31
„Kezedben van sorsom" (16). Sokszor megszemélyesítik a sorsot mint végzetet, amelynek ki van szolgáltatva az ember. Dávid zsoltára másként tekint a világra. Tudja, hogy Isten kezében van élete, ellenségeivel vívott küzdelme. Tanuljunk tőle! Lehet, hogy nehéz volt az út ebben az évben, lehet, hogy nem kecsegtet jobbal a jövő sem, de az ő kezében van sorsunk. S nézzük meg jobban: ez a kéz átszegzett kéz!
RÉ 31 MRÉ 31
„… eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk…” (Filemon 1-7) Filemon 1-7
(6) „… eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk…” (Filemon 1-7) Az apostol hálát ad Filemon és családja hitéért és szolgálatáért. Ugyanakkor közbenjáró könyörgést mond értük, hiszen minden hívő ember és család életében vannak olyan bonyolult fordulatok, amikor a krisztusi jót tudatosan fel kell ismerni és cselekedni kell azt. Most szökött, de megtért rabszolgájuk visszafogadása kapcsán kellett érvényesíteniük a krisztusi jót, és mivel az akkori társadalom a rabszolgaságra épült, ez a visszafogadás egyben a krisztusi jó érvényesítését jelentette a korabeli társadalomban. A döntő és konkrét lépéseket a hívő embernek is nehéz meghozni Jézus Krisztus követségében járva (4-6). A Jézus Krisztusba vetett hit, az adott helyzetben képes felismerni és cselekedni Isten akaratát, azt a vitathatatlan isteni jót, amelyből szeretet, öröm, vigasztalás és a szívek felüdülése fakad (7).